A lemez kikacsintás a kortárs zene keretei közül a 60-as évek ritmikus zenéi felé – funk, r'n'b, funk, bossa nova is felcsendül a közel egyórányi anyagban.

"Gyakran képek, furcsa terek vagy felületek jelennek meg a fejemben, mielőtt a zene nyelvére lefordítom a látottakat. És bár az érzékelés módja nagyon sokban különbözik, az érzés, ami egy vizuális élmény vagy egy építészeti tér nyomán keletkezik az emberben, gyakran nagyon hasonló, mint amit zenehallgatás közben élünk át. Pontosan ezért írtam ezt a lemezt, ez érdekelt, hogy hogyan lehet emberként megélni ezt a kapcsolódási pontot aközött, amit látunk és amit hallunk" – mondta a dalok szerzője, a PASO-ból, az Erik Sumo Bandből és más, vagány pop és jazz zenekarokban való közreműködéséről (Yonderboi, Heaven Street Seven, Rapülők, Geszti stb.) ismert Subicz Gábor.

Mint mondta, általában az olyan zenék érdekelik hallgatóként és szerzőként is, ahol nem egyértelmű, hogy melyik skatulyába kerül az adott darab. Ezért kerülhet egymás mellé kortárs szabad improvizáció és döngölős monoton reggae, szívfacsaró zongoraszólók és izzadt funk csapatás, "ahogy Kabos mondta a Hippolytban: ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit".

"Belülről szemlélve a lemez egyébként nem annyira eklektikus, mint amennyire esetleg egy külső fül számára vélhetően az lehet. Számunkra ezek a darabok mind magukon hordozzák Gábor stiláris jegyeit" – nyilatkozta Fekete Kovács Kornél, a Modern Art Orchestra művészeti vezetője. A zenekar már nagyon sok és nagyon sokféle zeneszerző munkáit játszotta a De Phazz zenekartól elkezdve, Frank Zappa szerzeményein át egészen Eötvös Péterig.

Subicz szerzeményei mellett az utolsó track Rossini: A sevilla-i borbélya részletének átirata, a One Bigband Piece című dal Carl Nielsen: Three Piano Pieces című szerzeményét vette alapul.

"Magyarország maga a kihívás"

A külföld, bár áldozathozatallal jár, sokszor az egyetlen út - Fekete-Kovács Kornél a zeneipari ranglétra fokait végigjárva nemzetközi hírnevet szerzett magának, mely azonban eltávolodás helyett épp hogy közelebb hozta a magyarországi viszonyokhoz. Valóban képtelenség alulfizetni egy jazz-zenészt? Mi a legtöbb, ami feladható egy karrier miatt? És mikor szűnik meg valaki magyarnak lenni?