8+1 tuti könyv nyár elejére
Márquez, Dylan, Havasréti, Zimbardo. Csütörtök délután Závada Pál beszédével nyílik a 88. Ünnepi Könyvhét, ahol több mint kétszáz kiadó mutatja be könyveit. Ennek apropóján ajánlunk néhány nemrég megjelent kötetet.
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában
„A vasfüggöny nem függöny és nem vasból van. Egy piros-fehér csíkos farúd, mint a borbélyok cégére.” Így kezdődik a későbbi Nobel-díjas író (akkor még fiatal, balos újságíró) a keleti blokkban tett kalandozásairól szóló riportokat összegyűjtő kötet. Egy júniusi napon az egyik barátja vetette fel Frankfurtban, hogy a nemrég megvásárolt francia autójával menjenek és nézzék meg, mi van odaát. Az év 1957, a hidegháború kellős közepe. Gabriel García Márquez útitársai az először Kelet-Németországot megcélzó – akkor nem csak szokatlan, hanem veszélyes – úton az ötletadó Franco (valójában Plinio Apuleyo Mendoza, szintén kolumbiai újságíró) és egy indokínai származású francia nő, Jaqueline voltak.
A kötet aztán végigkalauzol Kelet-Berlinen, Csehszlovákián, Moszkván és Lengyelországon, és – egy évvel a forradalom után! – Budapesten is. (A legtöbb helyre már nem csak úgy érkezetek, ezt nem is tehették volna meg, hanem a moszkvai Világifjúsági Találkozó vendégeiként.) A riportok sajátos korrajzok – a szerzőt a való élet izgatja, nem a „tolmácsok”, titkosszolgák által bemutatni kívánt kirakatvalóság. A tudósítások egyben a fiatal, és elég naiv, baloldali értelmiségi eszmélésének dokumentumai is: ezekben az országokban, ezekben az években egészen mást jelentett kommunistának lenni, mint Nyugaton – és ezt a kolumbiai vendég is megtapasztalhatta.
Márquez találkozott Kádárral is, sőt az 1957-es augusztus 20-i ünnepségen ott volt a pártfőtitkár mellett a tribünön a nyugati delegáció tagjaként. (Beszédéből azt emeli ki, ami őszintének tűnt számára: „Tudom jól, hogy nagyon kevesen kedvelik a kormányomat.” De hozzáteszi később, „más körülmények között Magyarország Kádár Jánosban megtalálta volna az emberét”.) Az idealizált Kádár-kép ellenére Nagy Imréről szikáran kijelenti: „kivégzése nem igazságszolgáltatás, hanem egyszerűen politikai gyilkosság”.
(Magvető Kiadó, 3290 Ft)
Havasréti József: Nem csak egy kaland
Az első soroktól beszív magába Havasréti új (a 2014-es Űrérzékeny lelkek kiegészítésének is tekinthető, de önálló műként is olvasható) regénye. Egy presszóban ülő férfi, Szaszkó egy holdvilágarcú nő és egy idősebb, de állítólag hódításaiban most is sikeres orosz tudós, Suler után kémkedik („aki még láthatta Gorkijt. Vagy Prokofjevet. Vagy Sztálint magát”), majd összefut egy emberheggyel, aki látszólag mindent tud Szaszkóról, a gondolataiban olvas, végül igen különleges dolgok derülnek ki róla.
1973 Budapestjén járunk. Új tudatmódosító anyagot tesztel több kísérleti személy bevonásával egy kutatócsoport, amelynek a konzultánsa ez a bizonyos titokzatos Suler. A könyv e csoport sztoriját meséli el, ami önmagában is izgalmas, de amitől letehetetlen a kötet, az a hetvenes évek Budapestjének bemutatása. A presszók, a gangos házak, amelyekben mindig van több őrült is („az igazi őrültek homloka mögött idegen kozmoszok uralkodtak”), a szürke, de valamiért félelmetes hétköznapok mind-mind ott vannak a háttérben. És feltűnnek az akkori titkos-underground művészek, a dadaista performanszok, a pszichiátriai kutatások, és természetesen a titkosszolgálati nyomozások.
(Magvető Kiadó, 3290 Ft)
Krzysztof Varga: Lángos a jurtában
Krzysztof Varga beteljesítette apai örökségét. Mondhatnánk úgy is, hogy megemésztette – Magyarországot. Az apai ágon magyar, anyai ágon lengyel, de az elmúlt években leginkább erősen elmagyarosodott szerző a nagyrészt Budapesten játszódó Turulpörkölt, majd a vidékjáró Mangalicacsárdás után előrukkolt harmadik könyvével.
Ezúttal határvidéki kalandozásait összegezte kissé félrevezető cím alatt. Mert ez a bizonyos jurta a legkevésbé sem az önkéntelenül is asszociált Mongóliában, távoli sztyeppéken van, hanem éppenséggel Dobogókőn, ahol a „föld szíve dobog” sámánjaink szerint. Lángost meg egyáltalán nem ott evett, hanem a miskolctapolcai fürdő mellett egy büfében, meg a pesti Nagyvásárcsarnokban. S ezzel nem lőttük le a poént.
A megvilágosodás éppenséggel a győri Tejivóban (!) érte, ahol a gyomrok befogadóképessége szerint dekára, kilóban mérik a kolbászos, tejfölös rakott krumplit. Kellett a teli gyomor hozzá, hogy Magyarországot egy nagy lángosnak képzelje: „...a széle a legfinomabb, ropogós és ínycsiklandó, középen meg lapos, vékony, szinte átlátszó. A lángos középső része olyan, mint a Nagyalföld, a széle viszont úgy emelkedik ki ebből, mint a Kárpát-medencét körülvevő hegylánc csúcsai… a Kárpát-medence helyett nyugodtan beszélhetnénk a Kárpáti-lángos esőiről, szélviharairól, frontjairól, hőmérsékletéről.” A trilógia harmadik kötete (is) három az egyben: történelemkönyv, bedekker és gasztronómia kalauz.
(Európa Könyvkiadó, 2452 Ft)
Bob Dylan: Krónikák
Nem valódi újdonság, hanem új kiadás, ám Dylan sokat vitatott, nagy vihart kavart irodalmi Nobel-díja fényében (vagy árnyékában, kinek mi tetszik) új összefüggésben, minden bizonnyal kicsit más szemmel olvassuk és vizsgáljuk Dylan Krónikák című önéletrajzírását, mely ráadásul nem is önmagában, hanem a dalszerző-énekes mondhatni hivatalos hazai dalszövegfordítója, Barna Imre Dylan-dalszövegfordításaival kombóban jelent meg az Európa kiadásában.
Dylan annak idején azt ígérte, hogy a Krónikák nem befejezetlen történet, hanem egy autobiográfia-sorozat első darabja – azóta azonban nem érkezett folytatás, ami persze nem jelenti azt, hogy nem is fog, s ha ez valóban egy léteztő koncepció (mármint az, hogy a Krónikáknak lesz folytatása), az, ha nem is teljesen, de bizonyos értelemben akár magyarázhatja a Krónikák töredékes, ugráló, nem-lineális jellegét. Semmilyen értelemben nem klasszikus zenész-önéletrajzról van szó: nem segítséggel született, Dylan írta cakompakk (mondhatni: naná!), és nem időben előrehaladva a közös kulturális tudat által legfontosabbnak ítélt vagy gondolt Dylan-momentumokra fókuszál.
Nem-fikciós jellege ellenére a Krónikák egészen elképesztően mély és költői alkotás, nem úgy meséli el, hogy mi történt a poptörténelem egyik legmeghatározóbb alakjával, ahogy talán azokat érdekelné, akiknek a dátumok, a tények, a pályafutás klasszikus biografikus leírása a lényeges, annál sokkal, de sokkal személyesebb és csapongóbb és irodalmibb. Viszont egészen nyilvánvalóvá teszi, hogy Bob Dylan magas irodalmi (és magasirodalmi) elismerése közel sem volt tévedés.
(Európa Könyvkiadó, 2862 Ft)
Yuval Noah Harari: Homo Deus
Yuval Noah Harari előző könyvéről, a Sapiensről Mark Zuckerberg, Bill Gates és Barack Obama is ódákat zengett, de persze nem ezért volt jó, hanem mert tipikusan az a könyv, amelyre a lebilincselő jelzőt használnánk. Az emberiség 75 ezer éves történelmét felölelő munka egyik alapvetése volt, hogy bennünk, emberekben nincs semmi különleges – ami olvasóként joggal váltja ki belőlünk az érdeklődést.
Harari azt állítja, hogy lényegében egy balesetnek köszönhetjük az létezésünket. A Homo sapiens csak egy lehetséges módja az ember létezésének, egy evolúciós esetlegesség, mint minden más élőlény a Földön. A Sapiens végkövetkeztetése az volt, hogy a hatalmunk csúcsán vagyunk, de egyben a korlátait is elértük. Jogos, hogy egy ilyen gondolatmenet folytatást kívánt, és szerencsére meg is született a Homo Deus, amelyet most már magyarul is olvashatunk.
A történelem végéről született már könyv, és első látásra a Homo Deus is illeszkedik ebbe a tematikába, de nem abban az értelemben, hogy egy lezárást, cezúrát vázol fel, hanem sokkal inkább azt próbálja meg közvetíteni az olvasó felé, hogy a dolgok olyan gyorsan változnak, hogy lényegében lehetetlen megmondani, mit hoz a jövő. Az 1800-as években még el lehetett képzelni, hogy fognak kinézni az 1900-as évek, és ezekből az elképzelésekből sok be is jöhetett, de ma már szinte esélytelen, hogy bármit is felvázoljunk magunknak a 2100-as évekből. Például azért, mert simán lehet, hogy a Sapiensnek már nem is lesz helye ebben a világban, és kiszorítja a Homo deus. Ezt a váltás Harari új könyvének a témája, és az előzőhöz hasonlóan ez is nagyon intelligens munka – persze csak annyira, amennyire a Sapienstől telik.
(Animus Kiadó, 4980 Ft)
Meik Wiking: Hygge – A dán életérzés, ami boldoggá tesz
„A boldogságot tanulmányozom. Mindennap arra a kérdésre keresem a választ, hogy miért boldogabbak egyes emberek másoknál” – bocsátja előre Meik Wiking, a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója. Szerzőként nem is volt más dolga, mint hogy összegezze többéves kutatómunkája tapasztalatait. A kulcsszó nem más, mint a hygee – na, ezt biztos, hogy megtanuljuk dánul kiejteni: hüge. S mire a könyv végére érünk – nem lesz nehéz, néhány óra alatt kivégezhető, mert leginkább olyan, mint egy 285 oldalas skandináv katalógus – rájövünk, hogy éppen a hygee-t gyakoroljuk. Mert valószínűleg szabadságon vagyunk, mert nyár van, mert volt időnk kényelmesen olvasgatni, feltehetőleg egy pohár ital, csésze kávé, pár könnyű falat mellett, napernyő alatt heverészve, árnyékos teraszon ejtőzve. Mert a hygge nem más, mint a jóllét, mindannak az összessége, amitől jól érezzük magunkat. S a tartós jóllét, boldoggá tesz. Nem feltétlenül kell hozzá a „jólétiség”, csak az apró örömökre való képességünk megőrzése, vagy éppen kifejlesztése, az, hogy értékeljük, ami a mienk (lehet), ami körülvesz minket, és tudjunk örülni azoknak, akik körülöttünk vannak, akiknek fontosak vagyunk, akikkel jó együtt lenni.
Hogy miért olyan a könyv, mint egy katalógus? Nemcsak a számos színes fotó, grafika, szellős tördelés okán, hanem mert fejezetről fejezetre – evés, ivás, öltözködés, otthon, ünnepek, túrák – listázza nekünk, mit is kell „beszereznünk”, elsajátítanunk a hyggeséghez. S a dánoknak hihetünk, mert minden nemzetközi felmérés szerint övék a legboldogabb ország.
(Kossuth Kiadó, 4500 Ft)
Philip Zimbardo: Pszichológia mindenkinek
Philip Zimbardo 1958 óta tanítja a Bevezetés a pszichológiába kurzusokat különböző egyetemeken, és nagyon hamar világosság vált számára, hogy bár a diákjai élvezték az órákat, halálosan unalmasnak tartották a könyveket, amelyekből tanulniuk kellett – ez mondjuk Zimbardót hallgatva érthető, a Stanford Egyetem professzora ugyanis meg van győződve arról, hogy ha közönség előtt színpadon van, akkor annak megfelelően kell előadnia, és ő nem veti meg a drámai eszközöket sem.
A felismerésből, hogy szükség van egy, az órák interaktivitását és lendületét közvetíteni képes oktató anyagra, született meg a lényegre törő című és tekintélyes méretű Pszichológia mindenkinek, amelyet a Libri négy kötetben készül kiadni nagyjából másfél-két év leforgása alatt. A sorozat, amelynek az első kötetét már kézbe vehetjük magyarul is, nem kevesebbet ígér, mint hogy a tudományt és a szórakoztatást ötvözve megismertet mindazzal, amit a pszichológiáról tudni kell.
Az első kötet az alapozásé: az agyunk működésével, az örökletesség kérdésével, az észleléssel, illetve az ember pszichés fejlődésével foglalkozik, és már fellapozva látjuk, mennyire mozgalmasak az egyes fejezetek. Zimbardo alapműve ugyanis nemcsak tanít, hanem tanulni is megtanít.
(Libri, 4490 Ft)
Robert B. Cialdini: Előhatás
A befolyásolás pszichológiájának nemzetközi szakértője 30 év után végre folytatással jelentkezett. A Hatás – A meggyőzés pszichológiája után megérkezett az Előhatás is, mely méltó utódja az első könyvnek: tele van új, figyelemreméltó kutatásokkal és lebilincselő stratégiákkal.
Az örök kérdés Cialdini hat elvével kapcsolatban mindig az, talált-e hetediket. Úgy tűnik, sokévnyi tagadás után most végre igennel válaszolt a szociálpszichológus. A könyv egyik központi témája, hogy a kívánt eredmény elérésének érdekében nem az üzenet átadásának pillanatában, hanem közvetlenül előtte kell ügyesnek lennünk: valójában már az előkészületeknél megszülethet a válasz ajánlatunkra. Betekintést nyerhetünk a dörzsölt reklámszakemberek és az eladási útmutatók izgalmas történeteibe, de megtudhatjuk azt is, hová ne üljünk egy értekezleten, vagy kérjünk-e egy rendőrségi kihallgatás során ügyvédet akkor is, ha ártatlanok vagyunk. Cialdini könyve azonban most sem csak a marketingeseknek, a vállalkozóknak és a vezetőknek szól, a hétköznapi példák segítségével bárki kipróbálhatja a meggyőzés különböző eszközeit.
(HVG Könyvek, 4500 Ft)
Zilahi Anna: A bálna nem motívum
A Magvető kiadó Időmérték sorozatának tizenkettedik kiadványa a fiatal hazai költőgeneráció egyik legnagyobb tehetsége, Zilahi Anna bemutatkozó kötete. „A nyelv nem képes feldolgozni az őt ostromló vizualitást – olyan, mint arra törekedni, hogy kiedd magad a bálnából, ahová eleve sem tartozol”, így hangzik a könyv fülszövege (ami esetünkben a könyv hátulján olvasható), és kétségtelen, Zilahi versfolyama egy hosszú, hömpölygő szürreális mozi. Azaz, hát a helyzet ennél azért bonyolultabb.
A Zilahi-versek, amik fittyet hánynak a klasszikus versformákra, de még a nem-annyira-klasszikusakra is, és ugyanígy bánnak a konvencionális nyelvhasználattal is, jobban mondva talán fittyet sem hánynak azokra, hanem nem is viszonyulnak azokhoz, egész egyszerűen más helyről jönnek, szóval ezek az igen sűrű versek egy egészen különleges hullámvasútra ültetik az olvasót. Egyszerre szürreálisak és hiperrealisták, egyszerre absztraktak és tárgy- vagy tájleírók, néha szenvtelennek tűnhetnek, pedig minimum hideg tűz ég bennük, máskor meg éppenséggel a hideg veríték szakad a sorok között. Az életünkről szólnak, és nagyon fura helyekre visznek el minket (na jó, de néha az életünk is egy-egy nagyon fura helyre visz el minket, nem igaz?). Zilahi Anna minden szavának és minden sorának tétje van. Nagyon erős kezdés.
(Magvető Kiadó, 1990 Ft)
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
