Néhányan bizonytalanul méregetik az utcafronti főbejárat ablakába kitűzött papírlapot a koncert infóival, aztán ezen túljutva a negyedik emeleten már színes nyilak igazítják útba azokat, akik a vasárnap estéjüket vadidegenek táraságában töltenék még nem ismert zenekarok koncertjeit hallgatva egy számukra idegen ember lakásán. A város nem éppen legjobb hírű részén, a Népszínház utcában járunk, a lakásba felérve azonban már a hangerő- és térbeli korlátok miatt hosszasan készülődő, barátságos zenekar, az egyre ügyesebben építkező Shaibo tagjai, és a szokatlan szituációt vidáman terelgető házigazdák fogadják a betérőket. Senki sem tudja, hogyan is kell ilyen helyzetben viselkedni, és pont ez adja az este báját.

A Shaibo készül a lakáskoncertre

Fülöp Máté

A kiszámíthatóság, a percre pontosan kimért, előre borítékolható dallistát hozó, akár csúcsminőségben is visszanézhető koncertek korában várható volt, hogy valaki előrukkol egy olyan ötlettel, amely azoknak kedvezne, akiket idegesít, hogy egy koncerten semmit sem látnak a szemük előtti telefonrengetegtől.

„Egy koncerten voltam, a barátaimmal beszélgettem az élő zene jelenlegi helyzetéről. Arról, hogy mennyire nehéz kitűnni az elképesztő online zajban. Aztán elkezdődött a koncert, és mindenki dumált vagy a telefonját nyomkodta, emellett még a pult is üzemelt, ahonnan meg az üvegcsörgés zaja hallatszódott be, szóval arra gondoltunk: ennél kell, hogy legyen jobb módja is az élő zene hallgatásának” – ez a történet indította be még 2010-ben a Sofar Soundsot, a ma már a világ körülbelül 400 városába, köztük Budapestre és Debrecenbe is elérő sztoriját, a fenti sorokat nyilatkozó Rafe Offer, és két társa, Rocky Start és Dave Alexander projektjét.

A lényeg azonban a kezdetben csak kicsiben megálmodott ötlet gyors hódítása ellenére sem változott: a Sofar Sounds kisebb, de tehetséges előadókat köt össze a zene iránt érdeklődőkkel intim környezetben. Ha valaki csatlakozik a közösséghez, egy adott város adott időpontjára meghirdetett eseményre jelentkezhet, majd ha szerencséje van, és a kiválasztott meghívottak közé kerül, a koncert előtt egy nappal kap egy emailt a címmel és a pontos időponttal. A fellépő előadók névsora azonban egészen a koncert kezdetéig ismeretlen, így a zenészek és a közönség is új helyzet elé kerül: a zenekarnak és a közönségnek nagyjából fél órája van, hogy megismerje egymást. Azonban az intim közeg és a közvetlenebb hangulat miatt ez a félóra is lehet intenzívebb zenei élmény, és nagyobb figyelmet követel, mint egy kétórás vizuállal és minden egyébbel megtámogatott stadionkoncert.

Fülöp Máté

Budapestre néhány évvel ezelőtt költözött a Sofar, köszönhetően annak, hogy Wessenauer Veszna és Rafe Offer összefutottak egy angliai zenei fesztiválon. Az első budapesti Sofar Soundsot leszervező Veszna szerint az első est még kaotikus volt, körülbelül 120 ember zsúfolódott össze egy nappaliban, ahol a mïus, a Képzelt Város és Barkóczi Noémi lépett fel. „Nagyon izgultam, hogy eljön-e valaki, megszólalnak-e a zenekarok, teljesen fogalmatlan voltam a koncertszervezésben. Aztán megérkeztek a zenekarok, elkezdtek özönleni az emberek, valahogyan megszólaltak a hangszerek és énekhangok, minden összeállt. Nekem életem egyik legemlékezetesebb estéje azóta is” – mesélte a kezdetekről Veszna, aki ezen az első esten találkozott Győrffy Mátéval, a Képzelt Város tagjával, aki azóta is az egyik motorja a hazai Sofar-esteknek, a csapathoz nemrég csatlakozó Jáky Tamás mellett.

A nagyjából kéthavonta meghirdetett budapesti eseményekre ma már kb. kétszázan jelentkeznek, ennek pedig csak töredéke juthat be végül az estekre. 2017-ben már Debrecen is csatlakozott a kezdeményezéshez, ott első alkalommal Jónás Vera és Zanzinger adott koncertet egy művészeti galériában. A Sofar koncertek helyszíne ugyanis nem kell, hogy feltétlenül lakás legyen, a lényeg, hogy a fellépések megőrizzék bensőséges jellegüket.

Akár spontán házibulivá is fajulhat a lakáskoncert

Ez a közvetlenség pedig tényleg működik még az emeleti nappali nyári hőségében is: a szőnyegen megpihenő Shaibo énekesnője bájosan úgy búcsúzik a félórás szettjük végén, hogy „nagyon örülünk, hogy a lakásotokban játszhattunk, remélem, nem tettünk tönkre semmit”, míg az utánuk fellépő, jóval introvertáltabb Buday Mátyás „Mano” ihletett koncertjének utolsó számánál a döbbenettől mindenkiben bennakad a szó. A kezdeti megilletődöttség is eltűnik eddigre, miután a házigazdák invitálására kisebb házibuliba fut ki az esemény.

Fülöp Máté

A hazai Sofarok tehát érezhetően a kisebb, de már azért a budapesti klubéletben ismert zenekarokat/zenészeket hívnak, de többször előfordult már, hogy épp itt turnézó külföldi előadó lépett fel egy Sofar-esten. A tudatosan útra kelő zenészek ugyanis gyakran Sofar-estekkel egészítik ki turnénaptáruk lyukas dátumait, hiszen így lehet, hogy kevesebb ember előtt lépnek fel, de akik ott vannak, garantáltan figyelnek is dalaikra. Egy ilyen minikoncerten meghódított, elhivatott rajongó pedig sokkal többet érhet később egy alig figyelő többszázas tömegnél. A Sofar célja azonban nem az exkluzivitás, ezért külön feltétlenül fontos, hogy minden egyes estről fotók és videók készüljenek, hogy mások is kedvet kapjanak a különleges élményhez.

Az olyan városokban, ahol havi 5-10 koncertet is szerveznek azonban már konkrét csapatok válogatják ki a fellépőket, és itt már az is fontos szerepet játszik, hogy valami kockázatosabbat, meglepőbb eladót válasszanak, például egy csellistát vagy egy kísérleti elektronikus előadót. „Az előadók kiválasztásnál nagy kihívást jelent a tér és annak keretei, mivel kevés az olyan produkció, ami jól tud működni ilyen kis helyen, sok emberrel. Emiatt a műfaji keretek eléggé kötöttek, nem véletlen, hogy leggyakrabban egyszálgitáros produkciók lépnek fel. Próbálunk egymás ízlésére is nyitottak maradni, ami nagyban eltér olykor, de ezzel tudjuk biztosítani azt, hogy kifelé is megmaradjon az az eszmeiség, amit a Sofar sugall, miszerint fontos a zenei nyitottság” – vallják a Sofar hazai szervezői.

Vonósnégyes rendelésre

Míg a közönség, és az előadók terén bőven van miből válogatnia a szervezőknek, a befogadó helyekben már jóval kisebb a kínálat egyelőre. „Nem egyszerű ez, hiszen egy rakat idegent kell beengedned a nappalidba, ezzel mi is tisztában vagyunk. Ettől függetlenül nagyon pozitív tapasztalataink vannak, van olyan házigazdánk is, aki már többször is vendégül látott minket” – mesélik a szervezők, akik emiatt vittek koncertet már a Közkincs nevű közösségi könyvtárba is.

Persze nem a Sofar Sounds az egyetlen olyan sztori, ahol a zene, a színház, a film a nappalikba költözik, és nem is új keletű kezdeményezés ez, hiszen léteztek lakáskoncertek több évtizeddel ezelőtt is. Egyszerűen arról van szó, hogy a kiterjesztett vagy virtuális valósággal egyre ügyesebben kísérletező szórakoztatóipari akciók mellett megnőtt az igény az analóg, intim találkozásokra is a művészekkel. Az előadók pedig érthető módon igénylik a mindennapos online zajban erősen szétszabdalt figyelmünket.

A Sofar komolyzenei párja, a Groupmouse például konzervatóriumok hallgatóinak ad fellépési lehetőséget nappalikban, ezzel pedig a jelek szerint a műfajtól, mondjuk egy vonósnégyestől elsőre ódzkodó, fiatalabb közönség is megszólítható.

A Groupmouse komolyzene koncerteket szervez a nappalikba

Facebook / groupmouse

Magyarországon több színházi csapat is, például a Transifjúz társulat vagy a Dollár Papa Gyermekei is próbálkozott már lakáselőadásokkal, mint ahogy legutóbb az itthoni moziforgalmazási kereteket ügyesen megkerülő Ernelláék Farkaséknál alkotói is ügyesen használták ki a lakásmozizásban rejlő lehetőségeket (erősebb szájhagyomány, komolyabb kötődés a filmhez, és annak alkotóihoz).

Az igény pedig továbbra sem csökken, hiszen ahogy a Sofar szervezői fogalmaznak, egy ilyen esten olyan élményben részesül mindenki, a szervező, a házigazda, az előadó és a közönség is, amit máshol aligha kaphat meg.