"Ki a civil? Aki nem profi? Aki nem katona? Aki nem színész, zenész, művész, tűzoltó, rendőr vagy focista, esetleg politikus? Az a civil, aki civilszervezetnek dolgozik? Az a civil, aki aktivista? Az a civil, aki szívesen segít, ha valaki segítséget kér? Az a civil, aki otthon ül és nem csinál semmit, vagy az a civil, aki a szabad idejét feláldozza valamire, ami túlmutat a saját feladatkörén? És a magyarok? Ők civilek vagy nem civilek? Te civil vagy? Vagy profiként kívülről nézed ezt az egész őrült civilezést? Te szereted a civilséget? Van róla véleményed? Szerinted fontos civilnek lenni, vagy a legnagyobb ártalom?" – áll a kiállítás beharangozójában.

A szervezők azt írják, mindenki azt gondol, amit akar, és mindenki azt alkot, ami eszébe jut erről – nekik csak az számít, hogy az alkotók részt vegyenek az ARC kreatív párbeszédében, amelynek középpontjában a civilek, a civilség és a civilezés áll.

Lássuk az idei plakátokat!

A magán- és a közérdek igenis összeegyeztethető. Ahogy ez a plakát is mutatja.

Megosztó tartalom.

Magyarországon nincs öncenzúra. Mondjuk: NINCS!

Bárhol és bármiből lehet focipálya. És legyen is!

Megelevenedik Bözsi néni híres disznóólja:

Emlékszik még a CEU melletti tüntetések szlogenjére?

Sokan vannak így ezzel:

Negyvenhatezer forintért vacsorál Habony Árpád Ibizán!

Nagyon fontos, hogy óvjuk-védjük azokat a tárgyakat, amelyek óvják-védik az aluljáróinkat, kórházainkat, iskoláinkat a beázás negatív következményeitől. A csepegést felfogó vödör hazánk szimbóluma is lehetne, így nem csoda, hogy olyan szalaggal veszik körbe, mint mondjuk a Mona Lisát a hanyatló nyugat egyik vesztes városában.

Őszintén szólva, ez egy egyáltalán nem vicces plakát. A kontextus születése feliratú alkotáson nem nevetnének térdcsapkodva, mondjuk, egy szabolcsi kisfaluban.

Ez az előző plakát párja. Az ingyenebédért sorban állókat mutató szomorú fotón legalább oda van írva, hogy komoly dolog. Valóban az:

A művész egyrészről megidézi a lázári Heineken-háborút, másrészt orcáját az „Európa az új Moszkva”-elv hívei felé is fordítja, miközben a honi szigszalagipar sanyarú sorsára is emlékeztet:

Narancspofa.

Felvesszük. 

Csak nézünk.