Ambrusnak nemrég Vujity Tvrtkóval volt kisebb csörtéje, amikor arról beszélgettek, lehet-e hőst kreálni egy korábbi bankrablóból. A Bors is írt a Viszkisről, aki szabadulása óta kiegyensúlyozott életet él, egy Budapest melletti faluban, kerámiákat gyárt.

„Lassan már a macskáktól is bocsánatot kell kérnem azért, amit tettem. Való igaz, hogy sokáig éltem úgy, hogy nem lehetek rá büszke, és nem tudtam, mit jelent a munka. Több katartikus élményem is volt, amelynek köszönhetően már másképp látom a világot, és már nem elvenni akarok a társadalomtól, hanem valamit visszaadni, értéket teremteni” – mondta.

Volt egy nagy változás is az életében, erről így beszélt:

Az újságból tudtam meg, hogy édesapám meghalt, és éppen akkor ítéltek 17 évre. Apám már kilencéves koromban azt mondta, hogy a börtönben fogok elrohadni, és ez az emlék a halálakor annyira mellbe vá­gott, hogy be akartam bizonyítani: nem neki lesz igaza. Mivel nem hiszek a túlvilágban, már nem tudom elmondani neki, hogy nem feltétlenül volt igaza. Viszont ő látta már akkor is, hogy nagyon rossz úton haladok, és börtön lesz a vége annak, amit csinálok. Sajnos úgy kellett meghalnia, hogy neki lett igaza, és ez egy apa-fia kapcsolatban nagyon komoly lelki törést jelent. Ez akkor nagyon csúnyán megviselt. Abban az időszakban többször próbáltam megszökni a sátoraljaújhelyi börtönből, de onnantól kezdve rájöttem, hogy nem sok esélyem van, és ha nem kezdek magammal valamit, akkor valóban a börtönben rohadok meg.

A hvg.hu filmkritikáját itt olvashatja, érdemes.