A kozmológia nem épp az a terület, amellyel meg lehet ragadni az átlagtémákon rágódó átlagember érdeklődését, így Stephen Hawking legalább akkorát dobott azzal, hogy rendületlenül próbálta megértetni velünk a fekete lyukak lényegét, mint fekete lyukak kutatásával.

Nemcsak a munkásságával, hanem a személyével – a beteg, magatehetetlen testbe zárt zsenijével, a géphangjával és az elképesztő élni akarásával – sem tudtunk mit kezdeni, így aztán rocksztárt csináltunk belőle, akinek elég, ha saját magát alakítja, már garantált a siker.

A popkultúra nagyon könnyen megtalálta vele a közös hangot, és ő élt is a lehetőséggel, hogy közel hozza magát és az elképesztő gondolatait az emberekhez.

Stephen Hawking popkulturális kultuszát a Simpson család alapozta meg, négy epizódban is feltűnt, és a legjobb dolognak nevezte a sorozatot az amerikai televíziózásban.

A Simpsonék alkotójának, Matt Groeningnek a másik animációs sorozatában, a Futuramában is felbukkant, és igen fontos szerepet kapott: neki kellett megvédenie a téridő kontinuumot.

1993-ban a Start Trek is lecsapott rá: hologramként jelent meg az egyik epizódban, amelyben Einsteinnel és Newtonnal pókerezett.

Saját magát játszotta a CBS sorozatában, az Agymenőkben (Big Bang Theory), a 200. részben például ő énekelte el a Happy Birthday-t Sheldonnak Skype-on.

Maradandót alkotott az Einsteinnel folytatott rapháborúban is:

És méltó vendégművésznek bizonyult a Carl Sagan előtt tisztelgő videóklipben is.

2014-ben pedig Hollywood is a lábai elé borult. A mindenség elmélete című filmért az őt alakító Eddie Redmayne Oscar-díjat kapott, és rögtön felajánlotta Hawkingnak és minden, ALS-sel küzdő embernek.

Most visszatekintve elképzelhető, hogy a vonzerejét nem is a zseniális elméje, hanem a humorérzéke adta (nem mintha a kettő között ne lenne összefüggés).