Színészek, akik kilóra megveszik a nézőket
Kihagyhatatlan ziccer lett sorozatban szerepelni: sok színészt a tévé mentett meg a feledéstől, sokan új életet és új karriert kezdtek egy-egy szereppel.
A 2000-es években beköszöntött televíziós aranykor a sorozatok soha nem látott dömpingjét hozta el, sorra készülnek a mozifilmekre jellemző minőséget és megoldásokat felvonultató szériák. Ez a kegyelmi állapot nemcsak a rajongóknak jön jól, hanem a színészeknek is, akik közül sokan a sorozatgyártásnak köszönhetik, hogy új lendületet kapott a karrierjük.
Korábban az volt a jellemzőbb, hogy egy-egy színész a sorozatokból nőtte ki magát mozifilmszínésszé, elég, ha rögtön George Clooney-t említjük. Ma viszont komoly presztízzsel jár egy-egy sorozatszerep, ezért is néztük meg, hogy az elmúlt években kiket ajándékozott meg egy sorozat olyan feladattal, amellyel aztán csúcsra jutottak vagy épp visszaküzdötték magukat az elitbe.
Claire Danes
Claire Danes mindig nagyszerű színésznő volt, még akkor is, ha eleinte kevesebbet hozott ki magából (vagy hoztak ki belőle a szerepei). Első fontosabb munkája a Kisasszonyok volt 1994-ből, a legtöbben mégis talán Baz Luhrmann túlpörgetett Rómeó és Júliájából ismerik, a Titanic előtti Leonardo Dicaprio partnereként. 2003-ban aztán a Terminátor 3. A gépek lázadásával próbált betörni a mainstreambe, de a film sajnos csak az első rész szolgai másolata volt, erre pedig a nézők is rájöttek.
Néhány feledhető vígjáték (Kőkemény család, Nőies játékok) és egy méltatlanul mellőzött fantasy-gyöngyszem (Csillagpor) után 2011-ben kapta meg a lehetőséget, hogy bizonyítson a Homeland című sorozatban, ahol egy iraki hadifogságból visszatérő veteránban látja meg a besúgót. Danes nem fogja vissza magát a szerepben: kiabál, sír, toporzékol, híresen rebegteti a száját és kilóra megveszi a nézőket. Nem is csoda, hogy már a széria hetedik évadja megy (amelyet épp Budapesten forgattak nemrég). Danes viszont biztosan távol marad a képernyőtől egy darabig, néhány napja jelentette be ugyanis, hogy második gyermekét várja.
Liev Schreiber
Schreiber sosem lett igazi hollywoodi húzónév, megbízható karakterszínészként azonban számos fontos mellékszerepben láthattuk. Steve Martin mellett tűnt fel először a vásznon a Segítség, karácsony című 1994-es komédiában depressziós transzvesztitaként, az azt követő két évtizedben pedig több mint hetven filmet forgatott. Visszatérő szereplő volt mindhárom Sikoly-epizódban, A mandzsúriai jelölt remake-jében Denzel Washingtonnal és Meryl Streeppel, a Színes fátyolban pedig későbbi feleségével, Naomi Watts-szal és Edward Nortonnal játszott.
A mainstream felé aztán az X-Men szériával lépett egy nagyot. Elmondása szerint nem akart nevetségesen kinézni az igencsak jó kondinak örvendő Hugh Jackman mellett, így ő is alaposan ráfeküdt a testépítésre, ami épp kapóra jött, amikor megkínálták a Ray Donovan című sorozat címszerepével. Donovan afféle hollywoodi problémamegoldó, elvarrja a szálakat, és nem válogat az eszközökben. A színészt akcióhőssé tette a sorozat, és meg is hálálta a bizalmat: a borostájánál csak a tekintete szúrósabb, kis szemöldökrándításokkal és finom mimikával adja át figurája belső vívódásait. 2015-ben bizonyított az Oscar-díjas Spotlightban is, amiért társaival közösen elnyerték a Színészek Céhétől a legjobb szereplőgárda rangos díját.
Jon Voight
Nem csak Schreibert, de a veterán Jon Voightot is kihagyhatatlan ziccerhez juttatta a Ray Donovan a főszereplő testvérek bajkeverő apjának eljátszásával. Angelina Jolie 79 éves édesapját ez a szerep tette fel újra a térképre, az pedig kétségtelenül színészi érdem, hogy bármennyire is sunyi, kisstílű a figurája, nem lehet nem szeretni. Prostituáltakhoz jár, bulizik, kokózik, állandóan fúrja vagy cserbenhagyja a családját, mégis mindig drukkolunk, hogy végre felszínre törjön a benne szunnyadó apa.
A színész még az 1969-es Éjféli Cowboy című filmmel hívta fel magára a figyelmet, a Hazatérésért pedig Oscar-díjat kapott 1978-ban, mi több, a Cannes-i filmfesztiválon is díjazták a legjobb színész-kategóriában. Itthon sokáig leginkább a bulvárlapokból ismerhettük a nevét, ugyanis jó ideig híresen rossz kapcsolatban volt Angelina Jolie-val: a lánya azért haragudott rá, mert megcsalta, és később elhagyta az édesanyját. A jelek szerint mára a helyzet javult valamennyit.
Robin Wright
Forrest Gump szerelme, Sean Penn exfelesége. Az átlag moziba járó valószínűleg ennyit tudott Robin Wrightról, míg fel nem tűnt a keménykezű Claire Underwood szerepében a Kártyavárban. A színésznő karrierje eleje óta megbízhatóan szállítja a kiváló alakításokat, és szerepválasztásaira sem lehetett soha panasz. Rögtön egy később kultstátuszba került kalandfilmmel, A herceg menyasszonyával indult 1987-ben, de a Forrest Gumppal már Golden Globe-jelölésig jutott. 1989-ben összejött Sean Penn-nel, viharos se veled-se nélküled románcuk egészen 2007-ig tartott.
Wright azért utasította vissza Lady Mariann szerepét a Kevin Costner-féle Robin Hood: a tolvajok fejedelmében, mert éppen első gyermeküket várta. Később csak összejött a románc Costnerrel: játszott az Üzenet a palackban című filmben, hatalmas kritikai sikert pedig a Pippa Lee négy életével ért el. Claire Underwood aztán igazi ünnepelt sorozatsztárt csinált belőle, 2014-ben el is nyerte a Golden Globe-ot a sorozatért, Kevin Spacey tavalyi, szexuális zaklatási botrányának 'köszönhetően" pedig nem kell osztoznia a reflektorfényen a Kártyavár záró évadjában, mivel ő lesz az egyetlen főszereplő. Wrightot a mozikban is egyre többet látni, így az Everestben, a Wonder Womanben, és a Szárnyas fejvadász 2049-ben.
Robert Sean Leonard
Robert Sean Leonard a 80-as években kezdte pályafutását, ő volt a főszereplője Robin Williams és Ethan Hawke oldalán a kultfilm Holt költők társaságának. A 90-es években aztán nem sikerült az áttörés, néhány kisebb szerepet és egy Kenneth Branagh-féle Shakespeare-adaptációt találunk a filmográfiájában. 2001-ig kell kutatnunk az újabb jelentősebb szerepért: ekkor Richard Linklater feszült háromszemélyes kamaradarabjában, a Visszajátszásban játszott összetett és kidolgozott figurát Hawke-kal és Uma Thurmannel.
Leonard sosem volt törtető karrierista, saját bevallása szerint mindig igyekezett a legminimálisabb energia-befektetéssel fenntartani magát a színészetből. Így hát a legjobb dolog, ami történhetett vele, hogy a 2000-es évek elején megkapta a főszereplő legjobb barátja, James Wilson szerepét a Dr. House-ban. Leonard és Laurie kiválóan csapták le a labdát egymásnak a híres pörgős, tömör párbeszédekben. Leonard nem tagadta meg önmagát, a sorozat alatt tulajdonképpen semmi mást sem csinált, már ami a karrierjét illeti. Manapság a Falling Skies című széria visszatérő szereplőjeként lehet elcsípni.
Tony Goldwyn
Sokan valószínűleg nem is tudják pontosan, honnan ismerős a Botrány című sorozatban amerikai elnököt alakító színész. Nos, Tony Goldwin sem ma kezdte a szakmát, a Péntek 13. negyedik epizódjában debütált 1986-ban, pár évvel később pedig a Ghost rosszfiújának szerepében ismerhette meg az arcát a világ. Úgy tűnt, a film világsikere aztán őt is a csúcsra juttatja, ehelyett feledhető munkák tucatjai következtek. A leginkább említésre méltó szerepet Oliver Stone Nixonjában játszotta.
2000-ben pedig A hatodik naponban hozta újra a gonoszt, immár B-filmes körítéssel, és úgy tűnt, Goldwyn jól hangzó művészneve ellenére végleg eltűnik a középszerűség homályában. 2012-ben aztán jött a Grace klinika atyjának újabb szériája, a tengerentúlon igencsak népszerű Botrány, Goldwyn pedig megkapta a sármos elnök szerepét, új lendületet adva ezzel karrierjének. Bár a sorozat megítélése mindvégig hullámzott, Kerry Washington rengeteget kritizált játékát csodásan ellensúlyozta jelenléte – sajnos további szerepekről egyelőre nem hallani.
Kiefer Sutherland
Donald Sutherland fiát egyértelműen a tévé mentette meg a feledéstől. Már a 80-as években színészkedett, apjával játszott együtt első amerikai filmjében, a Gangszterpapában. Láthattuk az Állj mellém!-ben, az Elveszett fiúkban, illetve az Egyenesen átban Julia Roberts mellett, akivel el is jegyezték egymást, de az oltári színésznő az esküvő előtt faképnél hagyta. A 90-es éves első fele tevékenyen telt Sutherlandnek, de valahogy egyre jelentéktelenebb filmek következtek.
2001-ben aztán elindult a 24, a sorozat-újhullám egyik sarokköve. Jack Bauer szerepében a halál torkából is mindig kivágta magát, a valós idejű történetmesélés újszerűnek hatott, az osztott képernyős megoldások halmozása pedig csúcsra pörgette a suspense-t. A sorozat sikerét meglovagolva a színész igyekezett a mozikban is mutatni magát, a 2000-es években Michael Douglas mellett domborított A testőr című lagymatag akcióthrillerben, de szerepelt a Tükrökben és a Pompeiben is. 2016-ban újabb tv-szériába vágta a fejszéjét: a Designated Survivor egy alacsony rangban lévő amerikai politikusról szól, aki egy merénylet miatt hirtelen az Egyesült Államok elnökévé válik, mikor egy robbantás következtében minden felettese életét veszti.
Billy Bob Thornton
Billy Bob Thornton mindig igazi különc volt, ennek megfelelően pályája is egyenetlen. Igazán akkor futott be, mikor 1996-ban megcsinálta a Pengeélen című filmet, melyet egymaga írt, rendezett, és a főszerepet is eljátszotta. Kapott is rögtön egy Oscart a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában, és bekerült az öntörvényű zseni skatulyába. Erre jócskán ráerősített, hogy pár évvel később Angelina Jolie-val egymás vérét hordták a nyakukban. A Pengeélen után jöttek a szerepek, játszott Oliver Stone Halálkanyarjában, az Armageddonban és a Szörnyek keringőjében, főszereplőként legnagyobb anyagi sikerét pedig a Tapló télapóval érte el.
2003 után aztán nem nagyon talált magára, egészen a Fargo című sorozatig. Ott vérprofi, hidegvérű gyilkológépet alakított, aki a semmiből tűnik fel, és olyan magától értetődően jár nyomában a halál, hogy úgy tűnhet, maga a végzet osztja általa az ítéleteket. Ezt az érzést segítette Thornton ijesztően nyugodt és kiismerhetetlen tekintete, és hogy az alkotók keveset árultak el a figura motivációiról, múltjáról. Olyan lett az egész, mintha a Nem vénnek való vidék pszichopatáját emelték volna át a másik Cohen-remek, a Fargo világában játszódó sorozatba.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
