Ismét lecsapott ránk a nyugati babonaság legrosszabb napja, felvirradt péntek 13-a. Azok megnyugtatására, akik ezen a napon félve húzódnak egy csöndes sarokba: idén már nem lesz belőle több. A Gergely-naptár szerint ugyanis legalább egyszer minden évben el kell viselnünk, idén kettő volt belőle, a másikat már letudtuk áprilisban. A legrosszabb esetben egy évben háromszor fordul elő.
De miért pont ez a nap?
Ahogy az ilyen randomnak tűnő dolgokkal lenni szokott, valójában nagyon is komplex eredete van. Ha azt mondom, a péntek 13-val kapcsolatos hiedelem a középkorból fakad, valószínűleg sokan bólogatnak, hogy “azok a sötét idióták, hát nyilván ezt is nekik köszönhetjük”. Persze egy ilyen kritika jogossága vitatható a gyíkemberek-laposföld-chemtrail hívők korában, de maradjunk a tényeknél.
Például hogy mi is a gond a 13-as számmal.
A középkor kapcsán egy olyan időszakról beszélünk, amikor az emberek nagy jelentőséget tulajdonítottak a vallásukkal kapcsolatos szimbolikának, például annak, hogy azon a bizonyos, végzetes csütörtöki vacsorán 13 személy ült az asztalnál. Aztán az egyik elment és elárulta a mesterét – gondolok itt Iskarióti Júdásra és Jézusra. Aztán ha maradunk a szimbolikus gondolkodásnál, a nap járása szerinti naptárban 12 hónapot tartottak számon egy évben, de már az Olümposzon 12 isten ült, és Izraelnek is 12 törzse volt. A 12 tehát régtől fogva tisztességes, kerek szám – szemben az ezt megbontó 13-mal.
Ettől függetlenül hasonlóan balszerencsésnek tartották a pénteki napot is, hiszen nagypénteken halt meg Jézus. Az érdekes az egészben az, hogy egészen a 19. századig nincs nyoma annak, hogy a balszerencse áradásának e két forrását összekötötték volna. Tehát a baljós péntek 13-ról csak az 1800-as évektől beszélünk.
Ennek egyik korai nyomát például a zeneszerző, Gioachino Rossini életrajzában találjuk meg, ahol Henry Sutherland Edwards ezt írja a halála körülményeiről:
Az utolsó pillanatig barátok vették körül, és ha igaz, hogy sok olaszhoz hasonlóan ő is szerencsétlen napnak tartotta a pénteket és szerencsétlen számnak a 13-ast, úgy figyelemre méltó, hogy novemberben, péntek 13-án hunyt el.
A másik magyarázat persze sokkal izgalmasabb
Egy másik népszerű, és bizonyos szempontból vadromantikusabb magyarázat a templomos rendre mutogat, ha a péntek 13. eredetét keressük.
1307. október 13-án, pénteken tartóztatott le ugyanis IV. "Szép" Fülöp francia király több száz templomos lovagot. A megerősödött lovagrend vesztére szembe került a francia királysággal, aminek eredményeképpen Fülöp egy jól megtervezett akcióval lecsapott rájuk.
Így került sor arra a legendás koncepciós perre, aminek során például azzal vádolták a templomosokat, hogy meggyalázták a keresztény vallást, fajtalankodtak stb. A nagymesterüket, Jacques de Molayt megkínozták és máglyán elégették, a lovagokat szintén kínzással vették rá, hogy írják alá a hamis tanúvallomásokat. Aki nem tette, azt is elégették. Fülöp azt is elérte, hogy V. Kelemen pápa feloszlassa a rendet, és birtokainak jó része a francia királyságé – tehát az övé legyen.
Ezzel a magyarázattal az a probléma, hogy egészen a 20. századig nincsen nyoma annak, hogy a péntek 13-a emiatt a konkrét ügy miatt rögzült volna mint balszerencsés nap. 1955-ben viszont már megjelenik Maurice Druon történelmi regényében, A vaskirályban, és persze Dan Brown nagyot futó, összeesküvés-elméletektől hemzsegő regényében, A Da Vinci-kódban is felbukkan.
A különutas olaszok
Nem teljesen világos, hogy a fenti idézetben Rossini életrajzírója miért hivatkozott a 13-as számra. Az olaszoknál a 13 kifejezetten szerencsés szám, az ő balszerencsés számuk a 17 – és így ők a péntek 17-től tartanak. Az olasz babonát a római számok magyarázzák, a 17 római számmal: XVII.
Ha átrendezzük a betűket/számokat, akkor ezt a szót kapjuk: VIXI.
Azaz “Éltem”.
Ezt pedig, akárhogy is nézzük, arra utal, hogy az illető meghalt – így a balszerencse ómene lett.
A balszerencsés naptól és számtól persze sokan rettegnek, néhány érdekes tényt összegyűjtöttünk már ezzel kapcsolatban is.
