1883. szeptember 21-én tartották Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatóját, ennek emlékére ünnepeljük minden évben A Magyar Dráma Napját. Idén a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház felkérésére a legtermékenyebb drámaírók egyike, Spiró György drámaíró fogalmazott meg üzenetet ebből az alkalomból.

Az író azzal kezdi üzenetét, hogy a színház az írástudatlanoké, a belőle származó film is az, így az elképzelhető leginkább demokratikus műfaj. „Amikor még nem volt általános iskoláztatás, a vallási és állami propagandát az írni-olvasni nem tudók számára vagy prédikációban, vagy színházi előadásban művelték.”

Majd felidézi, hogy az ókortól kezdve felismerték a színház erejét, sőt kijelenti, hogy a színház az emberiséggel együtt jár.

„Ki lehet persze verni a kamaszodó gyerekekből rémes iskolákkal és embertelen, humortalan intézményekkel a részvétre és a megvetésre való képességet, de a következő nemzedékek ismét ezzel a hajlammal születnek, és ha csak egy parányit is kedvezőbb a társadalmi hangulat, ha csak egy kicsit is enyhül a cenzúra, az újabb remek színészek és írók, a mindenkori jokulátorok szinte a semmiből is megteremnek újra.”

A játékosságot ugyanis Spiró szerint az emberből nem lehet kiölni. Így a színház léte alapvetően ma sem forog veszélyben: „ha a cenzúra, ahogy az évezredek során gyakorta, megint mindent el akar törölni, ami élet, a színházi formák a színházon kívül kezdenek el burjánozni. A színház nem kultúrnövény, ahogy a hatalmasságok vélik, esztétikai dogmák szerint nem lehet ápolni, hiába akarják a kritikusok. A színház gyom, felüti a fejét akárhol, ahol csak emberek tanyáznak.”

A teljes szöveget a szinhaz.org-on lehet elolvasni.