Nagy Gergő

hvg.hu: A Tabu kollekció, első közös munkájuk Halas Dórával, kényes témákat feszegetett a genderkérdéstől a szexualitáshoz, a vérhez, a halálhoz való viszonyig – jó adag fekete humorral. Figyelemfelkeltésnek, provokálásnak szánta?

Nagy Fruzsina: Nem izgat, hogy a négy évszakhoz vagy az öt őselemhez készítsek ruhákat. Mindig a határok feszegetése érdekelt, azok a témák, amelyek fájdalmasak, ütnek, azért gyönyörűek, mert elviselhetetlenek. Akármennyire is a világ legtermészetesebb dolga, hogy megszületünk, közösülünk, betegek leszünk és meghalunk, mégis ezek a témák azok, amelyeket nem bírunk igazán feldolgozni. Sokkal izgalmasabb ezekről beszélni, mint pusztán esztétizálni. Rengeteg humort rejt magában mondjuk egy betegség átformálása vizuális nyelvre, például a bulimia lefordítása öltözékre. Terápiás jellege is van ennek. Sokaktól hallottam vissza, hogy ráéreztem bizonyos problémás területre az életükben, és jólesett ezzel foglalkozni vagy túllépni rajta.

hvg.hu: Az Ügy című catwalk koncert a hivatali ügyintézés útvesztőibe kalauzol Kodály Székelyfonó daljátékának, magyar népdaloknak az újraértelmezésével. A mai magyar társadalom abszurditásai inspirálták?

N. F.: Az aktuálpolitizálás szándéka nélkül az elmúlt harminc év bürokratikus labirintusának a megragadására törekedtünk. A hivatalokban mindannyian megéljük, hogy kiszolgáltatottak vagyunk, félünk, teljesen indokolatlanul megalázkodunk. A személyes tapasztalatainkat is beleraktuk a fájdalmas, közben nagyon vicces esetek humoros színpadi adaptálásába. Kismamaként kétszer is végigjártam a táppénz, szülési szabadság, tgyás, gyed, gyes, gyed extra ügyintézés köreit. Fél évig többet utaltak, mint ami járt volna, majd hirtelen visszakértek egy nagyobb összeget. Rengeteg utánajárással sem sikerült tisztázni a hiba forrását.

Vagy ott van az internet korában a sárga csekk speciálisan magyar intézménye. A fiam esetében működik az e-menza, a lányomnál be kell slattyognom a postára, hogy befizessem. A vidéki polgármesteri hivatal ügyosztályait nézegetve beindította a fantáziámat a vadkár ügyosztály. Rögtön láttam magam előtt, hogy a fejdísz a vad, a ruha pedig a kár. A romlott termékek kollekciót sztriptízjelenetnek képzeltem el, bejönnek a kórustagok szinte Dior színvonalú kabátokban, alatta elszíneződött, folyós, legbelül meg penészes, rohadt vagy kukacos a ruhájuk.

Nagy Fruzsina

Reviczky Zsolt

hvg.hu: A divatszínházi produkcióinak a továbbfejlesztése az a koncepció, amelyben kórusénekesek válnak modellekké egy extravagáns jelmezbemutatón?

N. F.: 2002-ben Szabó György, a Trafó akkori igazgatója felajánlotta, hogy rendezzek bemutatót az addigi jelmezeimből. A hályogkovács bátorságával vágtam bele 45 közreműködővel, köztük amatőr, félamatőr és profi táncosokkal, akrobatacsoporttal, civilekkel és színészekkel a Divatcirkusz performanszba. Dj Bootsie szolgáltatta a zenét, Lakatos Márk a levegőbe felhúzott kádból konferált, Kari Györgyi egy nagy műfűruhán „kertészkedett”, vagdosta a virágokat. Egy másik ruha felrobbant, színes tintapatronok spriccelték be a hófehér anyagot mintásra. A lényeg az volt, hogy mindegyik ruha megváltozott a színpadon. A két következő performanszt, az Álmok a szekrénybőlt és a Recycle(d)-t táncosokkal csináltam, majd Schilling Árpád a Krétakörbe hívott, hogy a színészeivel dolgozzak. Így született meg a Láng Annamáriával közösen rendezett PestiEsti színházi „cuvée”. Régi vágyam volt, hogy éneklő modellek mutassák be a jelmezeimet. Halas Dórával, a Soharóza kórus vezetőjével arra szövetkeztünk, hogy kipróbáljuk, hogyan működik  a catwalk concertnek elnevezett műfaj, ami egyszerre színház, koncert  és divatbemutató.

Nagy Gergő

hvg.hu: A zenének vagy a civilségnek nagyobb a húzóereje ebben a tematikus látványkórus fúzióban?

N. F.: Amikor táncosok vagy színészek a modellek, a figyelem a jelmezekről áttevődik a szövegre és a mozdulatokra. Amióta operákhoz is terveztem jelmezeket rájöttem, hogy a zene erős hullám, amelyen lehet jelmezekkel szörfözni, hogy ez a kombináció az, amit évek óta keresek. A Soharóza tagjai olyan dalokat énekelnek, amelyeket ugyanazokhoz a témákhoz írtak, gyűjtöttek, hangszereltek át, mint amelyekhez a ruhákat terveztem. A kettő nagyon erősíti egymást. A zene által rögtön egy hangulat épül a jelmezek köré, és egy dal is sokkal izgalmasabban szólal meg látványos jelmezben előadva.

Nagy Fruzsina

Reviczky Zsolt

hvg.hu: A fantázia tobzódásához képest nem tekinti visszalépésnek, ha hagyományos, kőszínházi keretek között alkalmazott jelmeztervezőként dolgozik?

N. F.: Azért találtam ki a saját látvány performanszaimat, mert azt éreztem, annyi ötlet szorult belém, hogy szétrobbanok, ha nem adhatom ki őket. Egy ilyen látványshow nagyjából ötvenfős stábbal készül, legalább 70-100 jelmezzel. Annyi energiát kivesz belőlem, hogy utána boldogan tervezek mondjuk egy öltönyös Hamletet. Nem kell mindig valami nagyon extrémet csinálni. Csak azért, mert van hozzá tehetségem és kapacitásom, nem erőltetek rá sem a rendezőre, sem a színészekre egy furcsa látványos világot. Kizárólag akkor tervezek ilyet, ha van rá igény. A Katona-beli Berlin Alexanderplatznál én magam kértem Kovács D. Dániel rendezőt, hogy a csodálatos extrém jelmezeimet szedjük ki az előadásból, mert nem illenek oda. Az ego és a profizmus harcában az egyik oldal azt súgta, hogy iszonyú sok munkával megcsináltad a jelmezeket, ráadásul sok mindent saját kezűleg: én olvasztottam hőpisztollyal a démonok palástját, raktam össze az óriási maszkokat. A másik oldal meg azzal érvelt, hogy nem tesz jót az előadásnak.

hvg.hu: Készített már étteremjelmezeket, járműkollekciót, ruhakölteményeket egészségügyi betétekből, felfújható guminőkből. Az Andrássy úti villa házjelmeze bekerült az Országos Színháztörténeti Intézet múzeumi gyűjteményébe. Melyik utóbbi munkája jelentette a legnagyobb kihívást?

N. F.: Tavaly Bécsben Bodó Viktorral A kis Zaches című Hoffmann-meséhez a tündérnek olyan ruhát kellett készíteni, amely sok váratlan trükköt tud. 400 darabos LED-sort építettünk bele, amitől az egész ruha és a paróka világított, és 100 ringlizett lyuk, hogy füstölni tudjon a jelmez. A karokat volt a legnehezebb megcsinálni, hogy kinyújtható legyen több mint két méterre. Légelvezető csővel oldottuk meg, amit össze lehet nyomni egészen kicsire és ki is lehet húzni. A legviccesebb az volt, amikor a színésznő kilépett a szoknyájából, egy asszisztens észrevétlenül belebújt, és „magától” kigurult a színpadról a füstölgő szoknya. Nemrég Luzernben szintén Bodóval a Halálügyi hivatal című kortárs német operához készítettem egy nagyon extrém jelmezt az egyik operaénekesnőnek. Textilből készült hatalmas, vécépapír ruhában jött be az egyik jelenetben, néhány rolnit kibontott a nagy ária közben, ami szétgurult a színpadon. Bodóval mindig nagy kihívás dolgozni, bármiféle őrületet meg lehet vele valósítani.

Nagy Gergő

hvg.hu: Főként német nyelvterületen dolgozik magyar rendezőkkel. Mennyire távlati cél, hogy bekerüljön a nemzetközi színházi vérkeringésbe?

N. F.: Egy jelmeztervező „szürke egér”, sem itthon, sem külföldön nincs reflektorfényben. Eleve van egy hierarchikus rendszer, amelyben a díszlettervező sokkal feljebb áll. A külföldi útnak még nagyon az elején tartok, valószínűleg egyszer kell bekerülni a kinti színházi élet vénájába, és onnantól kezdve az embert hívják. Tavaly jártam először a World Stage Design konferencián Tajpejben. Tízperces előadást tartottam a Tabu kollekcióról, sokan érdeklődtek iránta. Elképesztően inspiráló, hogy olyanokkal találkozom a világ minden pontjáról, akik hasonlóan gondolkodnak, szakmai beszélgetést lehet velük folytatni egy felrobbanó, videoinstallációs vagy járműjelmezről. És nem az van, mint itthon, hogy ismerősök veregetik a vállam. A jövőbeli terveim között szerepel a külföldi oktatás, a catwalk koncertek terjesztése nemzetközi platformon.

Merényi Dávid