„Harminckét éve a szilveszter melóval telik. A rekord tíz fellépés volt egyetlen este, pontosabban akkor a legutolsó buli január elsején reggel hétkor kezdődött. Már nem volt ott senki, csak nagyon fáradt pincérek meg a berúgott tulaj.

Most viszont, hogy itthon vagyok fél éve, egy napot sem bírok ki Pesten. Itt nyugi van, süt a nap, két kutya szaladgál. És én vagyok most a konyhás bácsi. Hívnak a gyerekek: „Mit főztél? Van otthon leves meg második meg desszert? Akkor megyünk.” Idillben élek, csak nagyon hiányzik a társaság” – foglalta össze a második hullám alatt szerzett tapasztalatait a humorista, aki hozzátette: borzasztó, hogy a járványban még összefutni sem lehet az ismerősökkel, mivel egyszerűen nincs hova leülni.

Hadházi László az interjúban arról is beszélt, hogy pályájának kezdetén nagyon izgult, amikor beült a közönségbe valamelyik rutinos humorista.

Túry Gergely

„Aztán valaki annyit mondott, hogy „De te vagy a színpadon!”. A másik 300 embert nem érdekli, ki ül közöttük, vagy hogy engem ez zavar. Semmi mást nem akarnak látni, mint hogy én mit tudok. Nekem pedig, ha megvették a jegyet, meg kell mutatnom mindenképpen, akkor is, ha éppen verekedés tör ki” – magyarázta.

A humorista egyébként kanyargós úton jutott el az országos ismertségig: volt traktoros, színházi fotós, szociális munkás. Írni 1988-ban kezdett, a nagyapjától örökölt írógépén. „Akkoriban Fülöp Attila barátom győzködött, meg tudnánk élni abból, hogy hülye vagyok. Aztán egy kedden jött, hogy kéne írni valamit, mert pénteken fellépünk Kisvárdán.”

A teljes interjút csütörtöktől elolvashatja a friss HVG hetilapban és a hvg360-on.

HVG