Kovács Ákos: Ez már az áldás kategóriája, ami már messze-messze túl van a szerencsén

A Hajógyár című YouTube-csatornának adott interjút Kovács Ákos, de a 444 szerint az egész inkább egy 34 és fél perces vallomás arról, hogy Kovács élete és a munkássága

„már az áldás kategóriája”.

Az interjú ezután, a 2. percnél a nyolcadik kerület etnikai sokszínűségével folytatódik, Ákos ugyanis azt mondja, hogy egy Teleki téri házba született, ami „már akkor sem volt egy romantikától mentes környék”.

Szerinte a gyerekeinek minden megadatott, és így kevésbé becsülik meg a dolgokat. Közvetlenül ezután pedig az jött ki a száján, hogy:

„Én abban nőttem fel, hogy le kell kapcsolni a villanyt, hogy el kell zárni a gázt, hogy nem kell fűteni, hogy ha nem feltétlenül szükséges.”

A 13. perc környékén felsorolja, hogy hogy 1992-ben lediplomázott, megalapította a cégét, a Bonanza Banzaijal kijött egy dupla koncertlemezük, folyamatosan turnéztak, közben írta az első szólólemezét, játszott duplabulit a sportcsarnokban és forgatta a Néprajzi Múzeumban a Helló című számához a klipet. Ezután elmondta, „egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ezt, hogy csináltam. Most bocsánat, ez nem arról szól, hogy milyen nagyszerű vagyok.”

A Bonanza Banzairól szólva azt mondta, egyenlően osztották el a jogdíjakat és a „gázsit”, a munka azonban „nem egyenletesen oszlott el”.

„Én adtam az interjúkat, mert hamar kiderült, hogy a trióban a legjobbak között vagyok, akik interjúkat adnak, aztán az is kiderült, hogy a szöveget azt jobb, ha én írom.”

Az interjú a következő percekben Ákos kisjátékfilmjével foglalkozik. Erről úgy nyilatkozik:

„Abból, hogy az ember mindent lelkesen, részvétellel, jelenléttel meg akar élni, meg akar tanulni, abból az lesz, hogy mindenbe beledumál, azt hiszi, hogy mindenhez ért. A fura az, hogy ha kellő kitartással csinálja ezt az ember, akkor előbb-utóbb egy kicsit el is kezd érteni ezekhez a dolgokhoz. Ezt pont a film kapcsán éreztem meg. Most született egy olyan dolog ezzel a kisjátékfilmmel, ami egy önértékű, szép dolog. Látom, hogy megérinti az embereket. (...) Az én sorsom hatalmas ajándéka, hogy én lehetek lírai szerző is, versíró és dalszövegszerző. (...) Nekem van módom a lírai és az epikus megnyilvánulásra is. Ez egy csoda.”