Géczy Dorottya 1931-ben született Budapesten. Nagyanyja Spitzer Matild operaénekes, anyja Géczy Fazekas Klára zongoraművész volt. A Színművészeti Főiskolán végzett, Rátkai Márton igazgatása alatt olyan tanárai voltak, mint Várkonyi Zoltán, Fábri Zoltán, Keleti Márton és Sennyei Vera.

1949 és 1951 között a miskolci Nemzeti Színházban, később az Ifjúsági Színház és az Irodalmi Színpadán, 1957-től pedig a Vidám Színpadon játszott. A pályán eltöltött 70. évi jubileumát a Karinthy Színház színpadán ünnepelte 2019 májusában.

Az egyik legkiválóbb magyar sanzonénekesként tartották számon. "Három nyelven, magyarul, németül és franciául énekelek" - nyilatkozta korábban. 1985-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki.

Főbb színházi szerepei voltak: Olivia (Shakespeare: Vízkereszt); Edit (Jókai-Földes: A kőszívű ember fiai); Glafira (Dosztojevszkij-Láng: Két férfi az ágy alatt); Elssler Fanny (Rostand: A sasfiók); Bea (Camoletti: Leszállás Párizsban); Királynő (Scribe: Vihar egy pohár vízben); Jolán (Vaszary: Bubus); Sweet Sue (Stone-Wilder-Diamond: Van aki forrón szereti); Andrea (Lakatos: Vágyom egy ágy után); Rózsi (Hámos-Vajdai: Mici néni két élete); Mégisné (Réger-Zsolnai: Dollárpipi); Helen (Schütz: Sajnálom, Mr. Tegnap!); Mária Regina nővér (Goggin: Apáca-pác); előadóestek, sanzonestek.

Géczy több filmben is szerepelt, a nézők láthatták őt a Házasságból elégséges című filmben; az Álmodozások korában; az Édes és keserűben; az Egy kis hely a nap alattban és a Cha-cha-chában.