Az 1220-as években késő román–kora gótikus stílusban épült, majd a XV. században gótikus stílusban kibővített bazilika nemcsak a középkori magyar templomépítészet egyik ikonikus darabja, hanem a honi műemlékvédelemé is. A gyönyörű épületet különös kivételként nem a török, hanem egy XVIII. századi földrengés döntötte romba. Mára ez az ország egyik legfestőibb romja, amely a település szimbóluma, fő turisztikai látványossága, szabadtéri rendezvények otthona, és persze az egyik legnagyobb műemlékvédelmi kihívás.

A templom és a hozzá kapcsolódó kolostor újjáépítésére építészeti pályázatot írt ki az önkormányzat, aminek határideje a napokban járt le – olvasható az e heti HVG-ben. Bár az ICOMOS nevű nemzetközi műemlékvédelmi szervezet olyan terveket tart elfogadhatónak, „amelyek szerint a romtemplom a megújulása után – továbbra is romként – megőrzi páratlan artisztikus, történeti megjelenését”, a pályázat kifejezetten a visszaépítést preferálja. Méghozzá úgy, hogy a „beavatkozás során létrejövő alkotás új építészeti entitás” legyen. Ezért – mint a kiírás fogalmaz – „a tervezőtől nem elvárás, hogy az egykori építészeti részletek tekintetében sejtéseket fogalmazzon meg”.

Túry Gergely

A kiírásra 16 érvényes pályamű érkezett, és a döntést építészekből, egyházi és helyi potentátokból álló bizottság hozza majd meg a héten.

A romokért aggódók így csak abban reménykedhetnek, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nem fenyeget a megvalósulás.

A festői rom helyett már csak azért is hiba lenne felépíteni egy steril, kétes hitelességű, részben analógiákból összelegózott épületet, mert ez már megépült: ott áll a Lehel téren. Az 1933-ban felszentelt Szent Margit-templom ugyanis nem más, mint a zsámbéki bazilika – Möller István saját kutatásai és sejtései alapján – felépült replikája.

Bővebben a zsámbéki romról az e heti HVG-ben olvashatnak, vagy a hvg360 oldalon.