Meddig megy el egy anya, hogy megmentse a lányát? És ha az nem érdemli meg?
Julianne Moore és az Eufóriából vagy A Fehér Lótuszból ismert Sydney Sweeney nem egy érzékeny drámában, hanem egy véres thrillerben járják körül a kérdést. Kritika.
Mindennap dühít
– mondta a Booker-díjas író, Salman Rushdie arról, hogy elvesztette egyik szeme világát. Azt is elmondta, így jobban oda kell figyelnie lépcsőzés közben, vagy ha átkel az úton, akkor is, ha egy pohár vizet tölt magának. Ugyanakkor szerencsésnek érzi magát, mert az agya nem sérült meg. „Ez azt jelenti, hogy önmagam maradhattam.”
Rushdie – a hétvégi tévéinterjúja után – a BBC-nek nyilatkozott arról, amikor egy vallási fanatikus merénylő két éve egy nyilvános előadása közben egy késsel megpróbálta megölni őt a színpadon. „Azt hittem, meg fogok halni” – mondta, hozzátéve, hogy „lenyűgöző mennyiségű” vérben feküdt.
Elmondta, miután 33 évvel korábban kimondták rá a halálos ítélettel felérő fatvát, többször is felmerült benne, hogy esetleg egy merénylő valamikor előugrik a közönség sorai közül. „Abszurd is lett volna, ha sosem jut eszembe” – mondta.
A támadásban megsérült a mája és a keze is. Rushdie most a szeméről azt mondta:
Nagyon felpuffadt és megduzzadt. Az arcomon lógott, tulajdonképpen úgy, mint egy lágy tojás. Vakon
– mondta.
Rushdie új könyvének – amely hamarosan magyarul is megjelenik – Kés: Meditációk egy gyilkossági kísérlet után lesz a címe, és a szerző azt mondja róla: ezzel küzd meg mindazzal, ami történt vele.
