Varga Ferenc, Onozó Róbert (Cannes)

A szerdai ünnepélyes megnyitó nőket ünneplő tematikája az első teljes napon is folytatódott, máris láttunk három olyan női alakítást, amely bármelyik év végi díjkiosztó jelöltjeként megállná a helyét. Az első versenyfilmet ráadásul egy női rendezőnek, Agathe Riedingernek köszönhetjük, aki Nemes Jeles László bravúrját ismételte meg azzal, hogy már az első nagyjátékfilmjével beválogatták a hivatalos versenybe.

Ez részben a témájának és a Cannes-barát stílusának köszönhető, hiszen a Diamant brut (Csiszolatlan gyémánt) erősen emlékeztet Andrea Arnold vagy Sean Baker filmjeire, és mi sem lehetne aktuálisabb 2024-ben, mint egy Insta-/TikTok-influenszernek készülő kamaszlány története. Az egyediség hiánya ellenére Riedinger megközelítése visszafogott és érdekes, a főszereplő Malou Khebizi pedig máris az idei fesztivál egyik nagy felfedezése.

Malou Khebizi

Sameer Al-Doumy / AFP

Kevésbé divatos a Ma vie Ma gueule témája, hiszen egy ötvenes éveiben mentális betegséggel küzdő írónőről szól, akit Agnès Jaoui alakít, hátborzongatóan zseniálisan. A harmadik legjobb színésznő jelöléseket érdemlő alakítás pedig az izlandi Elín Hallnak köszönhető, aki az Un certain regard szekció nyitófilmjében, a When The Light Breaksben játszott egy barátja halálát gyászoló fiatal lányt.

Az izlandi filmipar aprócska, de Cannes remek kapcsolatot ápol a szigetországgal, és rendre megtalálják a hipnotikus hangulatot árasztó gyöngyszemeket. Rúnar Rúnarsson filmje olyan nemzetközi karriert érdemel, mint az Isten földje vagy az Izlandi amazon.

Cannes, Elín Hall

LOIC VENANCE / AFP

Apropó, amazon: Hollywood legkitartóbb állócsillagát, Meryl Streepet zsinórban második nap fogadta szűnni nem akaró álló ováció az öt évtizedet felölelő karrierjét áttekintő beszélgetésen. Az eseményre kirendelt francia riporter kérdéseivel nem voltunk elégedettek, de Streep még a legbénábban feldobott labdákra is csodás sztorikkal állt elő, többször is hangsúlyozva, hogy négygyermekes anyaként alapvetően unalmas életet él, és soha nem rúg ki annyira a hámból, mint azt tegnap este, az életműdíj átvétele után tette.

A beszélgetés kapcsán számba vettük saját meghatározó Meryl Streep filmélményeinket is, a Kramer kontra Kramertől a Kísértetházon át a Mamma Mia!-ig.

Cannes 2024 Meryl Streep

VALERY HACHE / AFP

A hivatalos programban idén sajnos nem létező magyar jelenlétet ellensúlyozandó mikrofonvégre kaptuk a Croisette-en az Apró mesék és A berni követ rendezőjét, Szász Attilát, aki mesélt jelenleg körvonalazódó filmterveiről, saját régi cannes-i élményeiről, illetve arról az esetről, amikor bekérdezett Hugh Grantnél egy magánjellegűt. A parti sétányon végigmasírozva a podcastunk mikrofonjába beszélő fess magyar rendezőben rengeteg járókelő meglátta a sztárpotenciált, még ha közben Anya Taylor-Joyra várakoztak is épp a szállodája előtt.