Udvaros Dorottya a Nemzeti Színházról: „Csoda, hogy eddig nem történt baleset”

Bár a kezdetektől tudta, hogy Vidnyánszky Attila leginkább politikai akaratból került a Nemzeti Színház élére, kíváncsi volt rá, és nyitottan fogadta – mondta a Partizánnak adott interjúban a nemrég hosszú évek után a színházból távozott Udvaros. A színésznő egyébként tagja volt a társulatnak Jordán Tamás, Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila igazgatása idején is. A három igazgatói korszakból számára a Jordán-korszak volt a legfontosabb, bár az Alföldi-korszakot progresszívebbnek és a társadalmat jobban megmozgatónak nevezete. Az Alföldi-korszak végén tapasztalható nagy nézői érdeklődés viszont szerinte nem volt jó, azt hisztérikusnak érezte.

Vidnyánszky eszményinek tartott költői színházára ugyanakkor a magyar nézők nem igazán nyitottak – véli Udvaros, aki azt is megerősítette, hogy a színház régóta nézőhiánnyal küzd.

Udvaros Dorottya hosszasan beszélt arról, hogy Vidnyánszky valamilyen okból nem játszatja eleget az előadásokat, így azokat nagyon nehéz karbantartani, ráadásul pazarló is.

Itt tértek rá a tavaly novemberi balesetre is, szerinte ugyanis ez is része volt annak, hogy Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia lezuhanjon a díszletről. Mivel nem volt elég próba és előadás, minden alkalommal újra kell ismerkedniük a rendezéssel és a díszlettel a színészeknek, az állandó felújítópróbák miatt pedig az előadásra pokolian lefáradnak.

A balesetet követően volt egy társulati ülés, amely a színésznő szerint nagyon ígéretesnek tűnt: megfogalmazták ezeket a régóta megválaszolatlan kritikákat. Bizakodva távoztak a megbeszélésről.

A következő ülésen azonban világossá vált, hogy ezeknek a kritikai megjegyzéseknek nem volt foganatjuk. „Tulajdonképpen mindazok az emberek, akik megtették ezeket a kritikai bejelentéseket, azok elmennek a társulattól. Nem volt megértés” – jelentette ki Udvaros. Kérdésre azt is hozzátette, nem szeretné azt feltételezni, hogy Vidnyánszky balesetet követő lemondása, amit utóbb visszavont, színjáték lett volna, de kizárni sem tudja ennek lehetőségét.

A legnagyobb probléma szerinte az intézmény és az vezérigazgató kommunikációja. Vidnyánszky ugyanis kijelentette: „A színész tanulja meg használni a díszletet”. Ez mélyen sértő mondat a színésznő szerint, már csak azért is, mert Horváth Lajos Ottó „különösen megtanulja használni a díszletet. Nála egy előadásra gondosabban készülő színészt keveset ismerek… A színház egyik vezető színésze, elképesztően odaadó, alázatos művész”. Szász Júliáról ugyanezt tudja elmondani. Udvaros szerint Horváth Lajos Ottó ráadásul jelezte Vidnyánszkynak korábban, hogy veszélyes a Rómeó és Júlia díszlete, mert nem látja, hová lép. Ő egyébként mostantól az épületbe sem akar bemenni.

„Én azt reméltem, hogy ez a színház mindent el fog követni az elkövetkezendő hetekben és hónapokban, hogy ez a két ember lelkileg és fizikailag is minél hamarabb túl legyen a traumákon. Ez nem így történt.”

A belső vizsgálóbizottság szerinte látszatintézkedés volt: lehetett tudni, hogy a bizottság azt fogja megállapítani, hogy nem tudnak egy személyben felelőst találni. A színésznő is arra gyanakszik, hogy azért lett gyorsan elbontva a díszlet, mert hibás volt, és el akarták tüntetni az emberi mulasztás nyomait. A baleset után a színészek semmilyen anyagi kompenzációt nem kaptak.

Udvaros szerint egyébként kész csoda, hogy eddig nem történt baleset a színházban. Említett több esetet is, amikor egy hajszálon múlt a tragédia. Amikor ezeket felhánytorgatták Vidnyánszkynak, az volt a válasz, hogy „a színház egy veszélyes üzem”.