Danny Boyle-lal presztízsfesztivált indítani? Ekkora névre ki mondana nemet? Akárhogy is nézzük, Danny Boyle-lal presztízsfesztivált indítani jó ötlet. Ha a trainspottingos arcát mutatja, nyert ügyünk van. Ha a Trainspotting 2-ben mutatott formáját hozza, az sem katasztrófa. Húzónévnek Boyle akkor is megteszi, ha épp semmi új nem jut az eszébe.
Igen, Danny Boyle-lal nyitott a 83. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál. És igen, Boyle-nak valóban semmi új nem jutott az eszébe. Az Ink (Tinta) egy energikusan előadott Wikipedia-fejezet, amely éppúgy ott szerepel a brit bulvárlap, a Sun Wiki-oldalán, mint az ausztrál médiamágnás, Rupert Murdoch életrajzában.
Danny Boyle és Jack O'Connell
Nick Wall / STUDIOCANAL / SAS
Az egyszerre dicső és dicstelen kezdetekről lesz szó. A Fox News majdani ura és a tornasorban kezdetben hátul kullogó bulvárlap története 1969-ben keresztezte egymást. Az ausztrál mágnás (akkor még jóval kisebb spíler) megvetné a lábát a brit bulvárban és e célból bevásárol az angol piacon. Megszerzi a nagyok által lesajnált lapot, és megkeresi a megfelelő embert a feladatra: akkora összeget ír egy darab szalvétára egy füstös londoni bár asztalánál, amire a vele szemben ülő alak nem mondhat nemet.
És ez a dörzsölt alak fogja néhány év alatt a világ legnagyobb példányszámú lapjává tenni a sokáig gyengélkedő Sunt. És ugyancsak ő fogja megismertetni a brit bulvársajtót a női melles Page 3 tartalommal. Boyle filmjének vékonyka konyhapszichológiája szerint nemcsak a fizu és a béren kívüli tűzpiros Jaguar tüzelte fel a fiatal lapcsináló fantáziáját, hanem a revansvágy is. A Yorkshire-i srácot nem engedték a nagyfiúk asztalához, hát most megmutatja. Végre bemutathat a belvárosi elitklubnak.
2026-ban azon keseregni, hogy jaj, milyen mélységekbe taszította a médiaipart Rupert Murdoch birodalma, kissé megkésett kesergésnek tűnik. Lejárt lemez, ám hiába, Boyle filmje is ide tart: egy nagy, tanárbácsisan feltartott mutaóujjig:
Jaj, Rupert, hát, mit tettél!
A film ehhez még egy mondatot tesz hozzá: jaj, Larry, te is nyakig benne voltál a világ lezüllesztésében! Ha voltak vívódásai Larry Lambnek, a Sun-t felfuttató főszerknek, abból Boyle csak annyit mutat, amennyi kényelmesen elfér egy bulvár-szalagcímben.
Guy Pearce, Claire Foy , Jack O'Connell, Danny Boyle
Starpix / A. Tuma / APA-Images / APA-Images via AFP
Néha abból látszik, mennyit ér egy színész, hogy mit tud kihozni egy lapos figurából. Ezen mérce szerint a Lambet játszó Jack O’Connell nagy teherbírású, jelentős kaliber, Russell Crowe-i minőség. Vele szemben Guy Pearce megelégszik a nagyratörő tőkés penge mosolyával, amit A brutalistában már tökélyre vitt. Onnan exportálta Rupert Murdoch lüktető halántékereit is. Szegény Claire Foy-nak pedig nem maradt más, mint egy 1969-es szemüvegkeret – akármilyen jó színésznő, ezzel még ő sem tud csodát művelni.
Amióta Ben Affleck filmet készíttet egy sportcipőről, a felesleges filmek mezőnye látványosan tágult, simán megfér benne egy brit bulvárlap eredettörténete is.
Nem tudtuk, hogy szükségünk van rá, és hát, nincs is – ez derül ki a velencei versenyprogram nyitófilmjéből.
Persze egy felesleges film is szórakoztathat, nem tiltja a törvény. Boyle kedvére bravúrkodik, zakatoló nyomdagépet úgy senki sem tud fényképezni a nyugati világban, mint a 69 éves brit fenomén. Még az Aranypolgár felé is tesz egy kikacsintást, amiért hőssé avatják majd a filmklubok. Némileg visszavetheti az ünneplést, hogy többször is elhalad a szemünk előtt egy sötétben száguldó szerelvény, na és mit visz? A film üzenetét viszi. Már elsőre is dereng a jelentés, hogy a kocsiban ülő két alak épp a pokolba tart, ezért kár volt 45 percenként megmetróztatni Pearce-t és O'Connell-t.
Magyar a Lídón, talány a Marson
Másik mezőny, másik nyitófilm: Horvát Lili is elindult a nemzetközivé válás útján, első angol nyelvű filmjével nyitott a fesztivál Venice Days (Giornate Degli Autori) elnevezésű szekciója. Az első hírek még arról szóltak, hogy Greta Lee és Andrew Scott alakítják a Jegyzeteim a Marsról házaspárját, és már ez is jól mutatta, hogy Horvát Lili előző filmje (Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre) milyen nemzetközi fogadtatásban részesült. Hogy végül Mackenzie Davis és Rupert Friend játszották el a házassági válságukat Magyarországon kihordó házasfeleket, ugyancsak a megkülönböztető iparági figyelemre utal.
Rupert Friend és Mackenzie Davis
83rd Venice International Film Festival
Egy férfi, egy nő és egy bolygó – ők hárman Horvát filmjének főszereplői. Hogy utóbbi egy nagy vörös szimbólum, vagy egy drámai szerepet alakító égitest, ez bizony olyan talány, amit az európai művészfilmek szeretnek nyitvahagyni. Akik biztos nem szimbólumok: az említett nő és az említett férfi. A dilemma pedig még annál is régebbi, hogy a Sunban megjelentek a keblek a harmadik oldalon. Karinthy Frigyes, a lelkek nagy szakértője valahogy így fogalmazta meg: férfi és nő sosem érthetik meg egymást, hiszen mindkettő mást akar. És jöjjön a jól ismert csattanó: szóval, azért nem érthetik meg egymást, mert a férfi a nőt, a nő a férfit akarja.
Ezt a gyakran beálló, lehetetlen állapotot boncolgatja a rendező-forgatókönyvíró. Jó hír, bár korántsem meglepő, hogy Horvát Lili árnyaltabban látja e sohamegnemértős helyzetet, mint a nagy író.
A film elmesélhető története nagyjából a következő: egy sokunknak ismerős kis országban gyógyulna ki magánéleti válságából a külföldi házaspár. A feleség jelentős tudós, de kiégett, a férj nem tudós, ellenben lovat vásárol. Egy hegyi túra alkalmával a nő eltűnik, a hatóság halottnak nyilvánítja.
Általánosságban elmondható, hogy ha egy halott besétál a saját gyászszertartására, az riadalmat szokott okozni. És Margot, az elveszett nő besétál. Mintha a Marsról állított volna be. Egy biztos: nem a Podmaniczky utcáról esett be. Jó, de akkor honnan? Jó ideje tudjuk, hogy a férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek. Margot-t mintha erről nem tájékoztatták volna.
Horvát Lili sem ad pontos tájékoztatást a dolgok állásáról, legyenek azok e világiak vagy égiek. Lelki tájakon lépdelünk, vagy tényleg egy idegen bolygó felé tartunk? És vajon ott lehet-e jó kínai kaját kapni?
Talányban és tekintetekben igen erős a produkció, Mackenzie Davis ábrázatát nem unja a kamera, és nemcsak a kamera nem unja. Ha egy szempár is nyerhetne fődíjat, a kanadai színésznő szemeinek járna egy Arany Oroszlán.
Rupert Friend sem ma kezdte a mélyen emberi nézést, minőségi munkát végez ő is. A két színész a koprodukciós klímán is tisztességgel helytáll, az olykor papírízű párbeszédek, a szokásos euró-pudingos döccenők sem vetik vissza őket.
És ne feledjük, ott a Mars is, ez a huncutul vöröslő égitest, amely új színnel gazdagítja a házastársi drámák szokványos dramaturgiáját.
Nyitókép: Mackenzie Davis, Horvát Lili, Rupert Friend Fotó: Starpix / A. Tuma / APA-Images / APA-Images via AFP
