Zsenik, ha találkoznak

 

Sajnos szomorú az apropó, de Barbra Streisand nagyszerű albumot készített a világ harmadik leghíresebb Bergmanjaival – Sydney Pollack emlékére. Az Oscar-díjjal jutalmazott Távol Afrikától, az Aranyoskám, vagy az A tehetséges Mr. Ripley rendezője három évvel ezelőtt hunyt el, a világ egyik legsokoldalúbb szupersztárja, a két Oscar-, öt Emmy-, tizenegy Golden Globe-, tíz Grammy és egy Tony-díj tulajdonosaként történelmet író Barbra Streisand úgy gondolta, emléket állít barátjának, a rendezőzseninek. Ehhez pedig a lehető legjobb alapanyagnak az Alan és Marilyn Bergman szerzőpáros szövegei bizonyultak.

A férj-feleség szövegtermelő szövegszövetkezet első dalait annak idején maga Sinatra énekelte először, 1983-ban pedig az Oscarra jelölt öt filmdal közül háromnak ők írták a szövegét. Életrajzukban olyan filmeket pipálhatnak ki, mint a Sabrina és a Jövőre veled ugyanitt, a szálak pedig Barbra híres Yentl című filmjénél érnek össze. Ez az a film, amiben az énekesnő először próbálta ki magát rendezőként, társszerzőként és társproducerként – s persze ő maga játszotta a főszerepet, partnere pedig az idehaza leginkább a Gyilkos elmék Gideon-ügynökeként ismert Mandy Patinkin volt.

Az egyszerű, ám annál szebb borítóban kiadott emléklemez afféle hollywoodi gyorstalpaló: az Aranykor utáni nagyszabású filmek legjavát vonultatja fel, úgymint a Thomas Crown-ügy (The Windmills Of Your Mind), vagy a Pollack által rendezett Ilyenek voltunk (The Way We Were). Hallható a Sergio Mendes által írt So Many Stars, és persze John Williams se maradhat ki, ő a The Same Hello, The Same Goodbye-jal képviselteti magát. Az intim hangszerelésű, meghitt hangulatú lemez pontosan az lett, aminek szánták: az elmerengés, emlékezés perceinek legtökéletesebb aláfestése. Egyetlen gond van vele: mindjárt a legelső számnál (The Windmills Of Your Mind) bőgni kell…

Barbra Streisand – What Matters Most
(Sings the Lyrics of Alan and Marilyn Bergman)
Kiadja: Sony