Nem kisebb mutatványra vállalkozott a whatculture.com egyik újságírója, mint hogy 50 pontban megindokolja, miért Sergio Leone legendás mozija, A jó, a rossz és a csúf minden idők legjobb filmje.

A Dollár-trilógia záró darabja az évek során semmit sem vesztett népszerűségéből, sőt mai szemmel is frissnek és bivalyerősnek tetszik. Noha az első kritikák vegyesen fogadták - sokan a spagetti-westernt eleve nem vették komolyan és megkérdőjelezték annak művészi értékét – a kasszáknál a forgatási büdzsé ötszörösét szedte össze.

Rendezők tucatja nyúlt vissza hozzá forrásként, elég csak Leone egyik legnagyobb rajongójára, Quentin Tarantino-ra gondolnunk: neki az összes filmjében találhatunk egyértelmű utalásokat az olasz direktor munkáira. De nem csak Leone követői, a szakma és a közönség is a kedvencei közé szavazta az alkotást.

Az egyik legnevesebb amerikai filmesztéta, Roger Ebert évekkel a bemutató után finomítani kényszerült első reakcióján és utólag „megmagyarázta” illetve módosította kritikus véleményét. Az Empire magazin minden idők 25. legjobbjának kiáltotta ki, míg az imdb.com népszerűségi listáján a negyedik helyen áll.