Száz év legemlékezetesebb olimpiai pillanatai - Nagyítás-fotógaléria

1904. St. Luis. Halmay Zoltán az általa továbbfejlesztett váltott karú, lábmunka nélküli gyorsúszási technikával - a magyar tempóval, melyet Gräfl Ödön fejlesztette ki - az 1904. évi nyári olimpiai játékokon két olimpiai bajnoki címet szerzett, 50 és 100 yardon. Ráadásul az 50 yardos döntőt - holtverseny miatt - kétszer kellett leúsznia.

1928. Amszterdam. Petschauer Attila döntő asszója a csapatversenyben az olasz Anzelmi ellen. Petschauer 1932-ben is aranyérmet nyert Los Angelesben, majd az Est-lapok tudósítója lett. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be. A táborparancsnok, Cseh Kálmán, aki lovasként szintén részt vett az amszterdami olimpián, felismerte és feljelentette. Az őrök felparancsolták egy fára, és vízzel locsolták, amíg fagyhalált nem szenvedett.

1932. Los Angeles. Pelle István a nyári olimpiai játékokon talajon és lólengésben olimpiai bajnoki címet szerzett, és ő lett a magyar tornasport első olimpiai bajnoka. Los Angelesben még négy érmet és két pontszerző helyezést is elért. 1928 és 1936 között három olimpián vett részt. A második világháború után a tengerentúlra költözött és artistaként járta a világot.

1936. Berlin. A magyar vízilabdázás második aranyérme. A csoportkörökből továbbjutott csapatok vitték magukkal az egymás ellen szerzett pontokat, és a négyes döntőn szerzett pontokkal összesítve számolták ki a győztest. Az olimpián a magyar csapat 44 gólt dobott és csak 4-et kapott.

1936. Berlin. Csák Ibolya, a magasugrás, Kabos Endre, a kardvívás és Elek Ilona, a tőr egyéni bajnoka a versenyek után hazafelé tart a vonaton. Kabos a lengyel sportolókkal cserélt sapkában, Elek pedig amerikai kalapban mosolyog a kamerába.

1952. Helsinki. A minden idők legnagyobb létszámú olimpiai résztvevőjével induló labdarúgó tornán - a sorsolás után két csapat visszalépésével - végül 25-en kezdték meg a selejtezőket. A döntőben Magyarország 2:0-ra verte Jugoszláviát, a formálódó Aranycsapat első nagy sikerét aratta.

1952. Helsinki. Az olimpiai játékokról hazaérkező sikeres magyar sportolókat nagy szeretettel fogadta az ország lakossága. Papp Lászlónak egy nagymarosi kéményseprő kíván sok szerencsét a szobi vasútállomáson. A Görbe becenévre hallgató bokszlegenda a világon elsőként 1948-ban a londoni, 1952-ben a helsinki és 1956-ban melbourne-i olimpián is aranyérmet nyert.

Zádor Ervin, 1956, Melbourne - A melbourne-i vérfürdő a vízilabda történetének leghíresebb összecsapása, amelyet Magyarország és a Szovjetunió vívott a melbourne-i olimpián, egy hónappal az 1956-os forradalom leverését követően.

1960. Róma. Parti János gyorskorcsolyázóként kezdte pályafutását, jéghokisként az első osztályban is játszott, de a csúcsra mint kenus érkezett fel. A római olimpián aranyérmet szerzett kenu egyesben. 1977-től a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett, és irányítása alatt hazánk a világon az egyik legerősebb kajak-kenu nagyhatalommá vált.

Zsivótzky Gyula, 1968, Mexikó

Martinek János, 1988

Repka Attila, 1992, Barcelona

Egerszegi Krisztina, 1996

Kolonics György áll a dobogó legfelső fokán, miután dacolva a hatalmas széllel, megnyerte a kenu egyest ötszáz méteren. A legendás sportoló 2008 nyarán, edzés után tragikus hirtelenséggel elhunyt.

1976 után a magyar férfi vízilabda-válogatottnak 2000-ig kellett várnia a következő olimpiai aranyéremre. Akkor azonban Kemény Dénes vezetésével páratlan sikerszéria következett.

Kovács Katalin a ferihegyi repülőtéren mutatja két érmét, amit Athénban nyert a 2004-es nyári olimpián. K-2 500 méteren, Janics Natasával párban szerzett aranyérmét négy évvel később Pekingben megvédte.

Kovács Katalinnak (balra) egyesben nem sikerült nyernie, de nem volt sok ideje bánkódni, mert Janics Natasával a kettesben már nem volt ellenfelük. A harmadik, és egyben utolsó magyar arany Pekingben.

Kemény Dénes Sydney és Athén után Pekingben már harmadszorra ünnepelhetett és ugorhatott medencébe játékosaival a férfi vízilabdadöntő után.