Mai jelmezek, mai díszlet, mai nyelv – így képzelünk egy mához szóló Hamletet. Ezt nyújtja a Vígszínház előadása, sőt ennél többet: ezernyi meglepetést. A színészek truppja helyett egyetlen alak (Hajduk Károly) toppan be Helsingörbe, József Attila Levegőt! című versével: „Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,/aki alattomos. De hisz’ ezt látjuk mi is. Ophelia (Réti Nóra) sírját nők ássák (Kútvölgyi Erzsébet és Vencel Vera), és Fortinbras is nő (Gilicze Márta) – egy olyan korban, amikor a globális válságkezelő csúcsszerepeket a való életben is hölgyek alakítják (Merkel, May, Lagarde). Hamlet szelleme és gyilkosa ugyanaz a személy (Hegedűs D. Géza), hisz korbetegség a politikai skizofrénia. De ez nyilván a véletlen műve. Eszenyi Enikő Hamletje ugyanis tartózkodik az aktuális kiszólásoktól. S bár a darab jutalomjáték a címszereplő Ifj. Vidnyánszky Attilának, a többiek is lubickolnak benne, Fesztbaum Bélától (Polonius) Börcsök Enikőig (Gertrud), Orosz Ákostól (Laertes) Király Dánielig (Horatio), Csapó Attilától (Rosencrantz) Zoltán Áronig (Guildenstern). Valamennyien.