Mai jelmezek, mai díszlet, mai nyelv – így képzelünk egy mához szóló Hamletet. Ezt nyújtja a Vígszínház előadása, sőt ennél többet: ezernyi meglepetést. A színészek truppja helyett egyetlen alak (Hajduk Károly) toppan be Helsingörbe, József Attila Levegőt! című versével: „Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,/aki alattomos. De hisz’ ezt látjuk mi is. Ophelia (Réti Nóra) sírját nők ássák (Kútvölgyi Erzsébet és Vencel Vera), és Fortinbras is nő (Gilicze Márta) – egy olyan korban, amikor a globális válságkezelő csúcsszerepeket a való életben is hölgyek alakítják (Merkel, May, Lagarde). Hamlet szelleme és gyilkosa ugyanaz a személy (Hegedűs D. Géza), hisz korbetegség a politikai skizofrénia. De ez nyilván a véletlen műve. Eszenyi Enikő Hamletje ugyanis tartózkodik az aktuális kiszólásoktól. S bár a darab jutalomjáték a címszereplő Ifj. Vidnyánszky Attilának, a többiek is lubickolnak benne, Fesztbaum Bélától (Polonius) Börcsök Enikőig (Gertrud), Orosz Ákostól (Laertes) Király Dánielig (Horatio), Csapó Attilától (Rosencrantz) Zoltán Áronig (Guildenstern). Valamennyien.
Érdemi megtakarítást lehet elérni megfizethető, régi ingatlanban is alkalmazható okoseszközökkel. A csúcs a mindent integráló rendszer, bár ez inkább új otthonoknál célszerűbb.
