Az amerikaifutball-bajnokság döntőjének félidei műsorát már tradíciónak szokás nevezni, de beletelt egy időbe, amíg – a mindennél nézettebb tévéközvetítéseknek hála – a tömegigényeket kiszolgálni hivatott nagyszabású show elnyerte a mai formáját.

1967-től kezdve a kilencvenes évek legelejéig főként egyetemi fúvós-ütős zenekarok meneteltek a félidőben, majd jött az 1991-es show, amit a Disney támogatott, és a mesehősökkel tarkított színpadon először kapott helyet egy popzenekar, méghozzá az aktuális fiúcsapat, a New Kids on the Block.

Az idei show sztárjai: Beyoncé, a Coldplay-vezér Chris Martin és Bruno Mars

MTI / EPA / Larry W. Smith

A kilencvenes években olyan különböző fellépők kaptak rá a Super Bowl-érzésre, mint Michael Jackson, Diana Ross, a ZZ Top és Gloria Estefan, de az ezredforduló után még nagyobb show-kat csaptak a szervezők. Egy estén jellemzően 4-5 popsztárt is színpadra eresztettek, kivéve, amikor olyan neveket tudtak megszerezni, mint a U2, a Rolling Stones, a The Who vagy Paul McCartney, akik szólóban tolták végig a félidei műsoridőt.

2016-ra nem sikerült túlzottan nagy meglepetést húznia a szervezőknek, de legalább a kockázatmentes stadionrockra hajazó Coldplay is kipipálhatta az eseményt, miközben a 2013-ban műsorozó Beyoncé és az egy évvel később a Red Hot Chili Peppersszel együtt fellépő Bruno Mars is beugrott egy-két számra.

Közülük is Beyoncé vitte el igazán a show-t, aki egy nappal korábban már kisebb, jól időzített botrányt kavart a politikai üzenetektől hemzsegő új dalával, a Formationnel, amit a várakozásoknak megfelelően a Super Bowl-szünetben is előadott (a dal és a fellépés visszhangjáról itt írtunk).

A Coldplay már jóval kevesebb meglepetést okozott: a grandiózus popslágereket (Viva La Vida, Paradise, Adventure of a Lifetime) követően a legutóbbi lemez Up&Up című dalát közösen adták elő a két vendéggel, közben pedig elhangzott az Uptown Funk, valamint a három előadó különböző dalaiból összeállított kavalkád is.

A Lady Gaga által énekelt himnuszt itt nézheti és hallgathatja meg, a Broncos–Panthers döntőről pedig itt írtunk korábban.