Andalúzia – a dallamos névnek mágikus hangzása van. Sherry, flamenco, pompás lovak, bikaviadalok – mindez Spanyolországnak ezt a legdélibb részén fekvő, autonóm tartományát juttatja eszünkbe. Afrikától csupán a 14 kilométer széles Gibraltári-szoros választja el. Nyugatról az Atlanti-óceán mossa partjait, keletről pedig a Földközi-tenger határolja.
Andalúzia az ellentétek világa: modern és európai, ám egyszersmind féltve őrzi és ápolja hagyományait. A tengerpartot elárasztó turistahadak és a nyüzsgő nagyvárosok mellett csendes, eldugott falvak is megtalálhatók itt.
Érdemes ellátogatni ide, mert Andalúziában mindenki megtalálja azt, amit keres: a napimádók a tengerpartot, a művészetbarátok megannyi jelentős kultúra gazdag hagyatékát, a természet szerelmesei pedig a különleges adottságokkal rendelkező természetvédelmi parkokat.
Az andalúz táj szerencsére sokat megőrzött eredeti, természetes szépségéből: az okkersárga talajú vidékeken olajfák sorakoznak, a hegytetőkön vakítóan fehér falvak húzódnak meg, a szirteket hajdani erődök, várak maradványai koronázzák, egymást érik a történelmi városok, a narancs- és citromfa ligetek, a pálmák és más szubtrópusi növények, s mindehhez a felhőtlen ég, a szikrázó napsütés társul.
E vidék urai hét évszázadon át a mórok voltak. Örökségük ma is szembetűnő: az óvárosok kusza hálózatot alkotó, girbe-gurba utcái, a fehérre meszelt falú házak és a mindenütt jelenlévő színpompás virágok mellett nekik köszönhető a tartomány világhírű műemlékeinek jelentős része. Cordobában áll a Mezquita, a Nagymecset, amely a casablancai II. Hasszán-mecset 1993-as felépültéig a Nyugat legnagyobb mohamedán imaházának számított. A granadai Vörös Erőd: az Alhambra, a mór palotaépítészet egyik legjelentősebb, máig fennmaradt alkotása.
Andalúzia lakói vidám, közvetlen és ráérős emberek. Művészek és életművészek: van, aki munka után gitárt ragad, mások tollhoz, ecsethez nyúlnak. De azok is irigylésre méltóak, akik nem rendelkeznek sem kézügyességgel, sem különleges énekhanggal vagy egyéb tehetséggel: kényelmes, lassított életmódjuk megnyerő és hívogató.
Katolikusságukból adódó számtalan ünnepük színpompás látványosság az ide látogatók számára. Az embernek az az érzése, hogy szinte minden nap ünnepelnek valamit. Tavasszal a nagyhét látványos körmenetei, májusban a córdobai virágos udvarok versenye és a Jérez de la Frontera-i karnevál, augusztusban pedig a granadai zenei fesztivál vonzza a legtöbb látogatót.
Ha eluntuk az utcák forgatagát, a nevezetességeket elárasztó turisták nyüzsgését, érdemes beülnünk a hangulatos kisvendéglők, kávézók egyikébe. Itt a mennyezetről lelógó, hegyi levegőn szárított sonkák alatt üldögélve Andalúzia boraival is megismerkedhetünk. A sherry talán a legismertebb közülük, egyes fajtái hihetetlen szárazságukról nevesek. De kortyolhatunk a mézédes malagai borból is. Mindehhez pedig apró borkorcsolyákat (tapas) szolgálnak fel.
Andalúzia az ellentétek világa: modern és európai, ám egyszersmind féltve őrzi és ápolja hagyományait. A tengerpartot elárasztó turistahadak és a nyüzsgő nagyvárosok mellett csendes, eldugott falvak is megtalálhatók itt.
Érdemes ellátogatni ide, mert Andalúziában mindenki megtalálja azt, amit keres: a napimádók a tengerpartot, a művészetbarátok megannyi jelentős kultúra gazdag hagyatékát, a természet szerelmesei pedig a különleges adottságokkal rendelkező természetvédelmi parkokat.
Az andalúz táj szerencsére sokat megőrzött eredeti, természetes szépségéből: az okkersárga talajú vidékeken olajfák sorakoznak, a hegytetőkön vakítóan fehér falvak húzódnak meg, a szirteket hajdani erődök, várak maradványai koronázzák, egymást érik a történelmi városok, a narancs- és citromfa ligetek, a pálmák és más szubtrópusi növények, s mindehhez a felhőtlen ég, a szikrázó napsütés társul.
E vidék urai hét évszázadon át a mórok voltak. Örökségük ma is szembetűnő: az óvárosok kusza hálózatot alkotó, girbe-gurba utcái, a fehérre meszelt falú házak és a mindenütt jelenlévő színpompás virágok mellett nekik köszönhető a tartomány világhírű műemlékeinek jelentős része. Cordobában áll a Mezquita, a Nagymecset, amely a casablancai II. Hasszán-mecset 1993-as felépültéig a Nyugat legnagyobb mohamedán imaházának számított. A granadai Vörös Erőd: az Alhambra, a mór palotaépítészet egyik legjelentősebb, máig fennmaradt alkotása.
Andalúzia lakói vidám, közvetlen és ráérős emberek. Művészek és életművészek: van, aki munka után gitárt ragad, mások tollhoz, ecsethez nyúlnak. De azok is irigylésre méltóak, akik nem rendelkeznek sem kézügyességgel, sem különleges énekhanggal vagy egyéb tehetséggel: kényelmes, lassított életmódjuk megnyerő és hívogató.
Katolikusságukból adódó számtalan ünnepük színpompás látványosság az ide látogatók számára. Az embernek az az érzése, hogy szinte minden nap ünnepelnek valamit. Tavasszal a nagyhét látványos körmenetei, májusban a córdobai virágos udvarok versenye és a Jérez de la Frontera-i karnevál, augusztusban pedig a granadai zenei fesztivál vonzza a legtöbb látogatót.
Ha eluntuk az utcák forgatagát, a nevezetességeket elárasztó turisták nyüzsgését, érdemes beülnünk a hangulatos kisvendéglők, kávézók egyikébe. Itt a mennyezetről lelógó, hegyi levegőn szárított sonkák alatt üldögélve Andalúzia boraival is megismerkedhetünk. A sherry talán a legismertebb közülük, egyes fajtái hihetetlen szárazságukról nevesek. De kortyolhatunk a mézédes malagai borból is. Mindehhez pedig apró borkorcsolyákat (tapas) szolgálnak fel.