Feldmár András: Élj performance-művészként!

Feldmár András: Élj performance-művészként!

Utolsó frissítés:

HVG Extra Pszichológia Szerző:

HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia
Tetszett a cikk?

Miért fontos, hogy az életünket kreatív művészként pillanatról pillanatra alakítsuk, ahelyett hogy megszokásból, félelemből engedelmeskednénk? Feldmár András és Büky Dorottya tévelygőknek írott párbeszéde ezúttal azt kutatja, hogyan őrizhetjük meg a spontaneitást a mindennapjainkban.

Büky Dorottya: Induljunk ezúttal a mosttól visszafelé. Azt mondtad, amikor a színpadon állsz, te nem tudós, filozófus, gondolkodó vagy, és nem is pszichoterapeuta, hanem performance-művész.

Feldmár András: Az egyik tavalyi előadásom után egy fiatal nő, aki akkor hallott először nagy tömeg előtt beszélni, azt mondta, hogy én tulajdonképpen stand-up filozófus vagyok. Elismerésnek vettem, és örültem, hogy jól szórakozott, de arra is motivált, hogy végiggondoljam, mit is csinálok én valójában, amikor embereknek, emberekkel beszélek nyilvánosan. Akkor teljesen elengedtem a fiatalkori ambíciómat, hogy információt adjak át, és elkezdtem az új karrieremet mint performance-művész.

B. D.: Mi a különbség a stand-up filozófus és a performance-művész között?

Én tulajdonképpen stand-up filozófus vagyok
©

 

 

 

 

 

 

 

 

F. A.: Jó, ha megnevettetem és elgondolkodtatom az embereket, de fontos az is, hogy megríkassam, felháborítsam, frusztráljam, kijózanítsam a hallgatóságot. És legfőképpen az a fontos, hogy felébresszem benne a kételkedést, a szkepszist. A feladat tehát igen összetett, legjobban tényleg a performance-művész kifejezés foglalja össze mindazt, amit csinálni szeretnék. Amikor 34 évesen megérkeztem Londonba, felkerestem a Philadelphia Association valamennyi tagját: R. D. Lainget, Francis Huxleyt, Leon Redlert, Hugh Crawfordot és John Heatont. Mindegyikükkel beszéltem arról, mik a vágyaim, mik a lehetőségek, mit remélhetek, és hogyan kaphatom meg tőlük a lehető legtöbbet,  a leggyorsabban. Ez utóbbi fontos szempont volt, ugyanis akkoriban elég szegény voltam, és nem volt olcsó Londonban élni. Előadtam nekik azt a vágyamat, hogy valami újat találjak ki, felfedezzek, rájöjjek valamire a tudományban, amire még soha senki sem gondolt. Mind az öten kinevettek. Huxley fogalmazta meg legfrappánsabban, miért lehetetlen az ambícióm: „A pszichoterápia tudományában, de talán máshol sincs semmi lényeges, új a nap alatt. Amit ember tud gondolni, azt valaki már kigondolta. A feladat nem az, hogy fejlődjünk. A fejlődés a technológiában van, nem a mi területünkön; nem az etikában, a politikában és a pszichoterápiában. A mindig újra aktuális feladat az, hogy minden újabb generáció számára új köntösbe öltöztessük a régi bölcsességet. Olyanba, ami éppen vonzza és érdekli a jelen embereit. Tehát új hasonlatokat, új metaforákat, új dalokat, új meséket kell kitalálnunk, új formákat, új médiumokat kell használnunk. Itt van a kreativitás helye. Szükség van rá minden jelen pillanatban. A kérdés az, hogyan lehet a leghatékonyabban átadni azt, ami fontos.”

Feldmár András és Büky Dorottya beszélgetését teljes terjedelemben a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, augusztus 18-án megjelent számában olvashatja, mely a kreativitással, tehetséggondozással, önmegvalósítással, az izgalmassá tehető párkapcsolatokkal, a sokoldalú családi élettel foglalkozik. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál!

Vegyen részt a november 23-i HVG Extra Pszichológia Szalonban, ahol Feldmár Andrással az akaratról, az újrakezdésről beszélgetünk! Bővebb információt itt talál.