HVG Extra Pszichológia: Oroszországban született, kilencéves volt, amikor az Egyesült Államokba költöztek. Lát különbséget a kelet-európaiak és az amerikaiak boldogság-értelmezése között?
Sonja Lyubomirsky: Ahogy ide költöztünk, úgy látszott, az amerikaiak boldogabbnak tűnnek, például sokkal többet mosolyognak – ami persze nem jelenti azt, hogy valóban boldogabbak. Készült erről vizsgálat, amely megállapította, hogy az USA-ban jobban foglalkoztatja az embereket a boldogság, mint más országokban. Nem tudom, hogy van ez Magyarországon, de Oroszországban nagy jelentőséget tulajdonítanak a szenvedésnek: ahhoz, hogy valakivé válj, pofonokat kell kapnod az élettől.
Azok, akik boldogabbnak tűnnek, boldogabbak is?
A felmérések szerint kicsit igen. Még nem publikált egyik vizsgálatomban oroszokat és amerikaiakat kértem, hogy definiálják a boldogságot. Ebből kiderült, hogy az amerikaiak elérhető dolgok megszerzésével azonosítják a boldogságot: család, barátok, pénz, míg az oroszok, bár szintén említik a családot és a pénzt, olyan dolgokat is a boldogságuk előfeltételei közé sorolnak, mint a világbéke és az emberek közti kölcsönös megértés.
Az, hogy mi a boldogság, meglehetősen szubjektív dolog, nincs széles körben elfogadott definíciója. Hogyan lehet mérni valamit, ami ennyire nehezen körülírható?
Ha valamit nehéz mérni, az még nem jelenti, hogy nem kellene azt a valamit tanulmányoznunk. Az orvostudományban is nehéz mérni sok dolgot, de ettől még vizsgáljuk őket. A boldogságot leginkább önbeszámolóval szokás mérni, tehát az embereket megkérjük, hogy egy skálán értékeljék, mennyire boldogok. Előfordul, hogy megkérdezzük az illető barátait és házastársát is, hogy teljesebb képet kapjunk. Persze valójában csak te tudod, mennyire vagy boldog, a körülötted élők maximum tippelni tudnak, főleg olyan kultúrában, ahol szokás akkor is mosolyogni, amikor valójában egyáltalán nem érzed jól magad.
Ha a különböző kulturális hátterű emberek ennyire különböző módon definiálják a boldogságot, akkor nem lehetséges, hogy két ember egyformán elégedett az életével, de mivel az egyik olyan szempontokat is figyelembe vesz a boldogság megítélésekor, amiket a másik nem (például a világbékét), alacsonyabbra értékeli a saját boldogságszintjét?
Most pont ezt vizsgáljuk a kollégáimmal: a felmérések szerint az amerikaiak boldogabbak, mint az oroszok, de ezt csak arra tudjuk alapozni, hogy magasabb számot adnak meg a boldogságskálán. Többnyire 1-től 7-ig terjedő skálával dolgozunk, ahol az 1 a nagyon boldogtalan, a 7 pedig a túláradóan boldog. Az eltérő kulturális hátterű emberek ezt a nagyon egyszerű skálát is más-más módon használják: a távol-keletiek például tartózkodnak az extremitásoktól, így sosem adnak hetest vagy egyest. Ezzel szemben a nyugati emberek nagyon szívesen adnak hetest. Ezekre a különbségekre természetesen oda kell figyelniük a kutatóknak, amikor a boldogságot vizsgálják.
Sonja Lyubomirsky könyvei magyarul: Hogyan legyünk boldogok? (Ursus Libris, 2008.) és Boldogságmítoszok, Tények és tévhitek (Ursus Libris, 2013.).
Iványi Zsófia interjúja teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, november 20-án megjelent számában olvasható, melyben az elengedés, a gyász és az újrakezdés témáját járjuk körül szakértő szerzőinkkel. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – kiadónál!