Szerző:
Nevelni két alapelv alapján lehetséges.
Vagy-vagy.
Dönteni kell!
(Persze, ha egyáltalán van nevelés. Szerintem nincsen. Csak jól vagy rosszul hatékony együttélés van a gyerekekkel.)
Az egyik alapelv: legyél, aki vagy!
A másik: legyél, akivé én akarlak tenni!
De miért? Hát a gyerek valaki?
Nem tabula rasa, üres, beírandó lap, amikor megszületik?
(És majd azt írok rá, amit akarok…)
Persze, hogy nem!
Akárhány ember él is a Földön – most már több mint hétmilliárd –, mindnek más az ujjlenyomata, a rendőrség legnagyobb örömére.
(Persze lehetnek olyan pici különbségek, amik miatt kínos tévedések jöhetnek létre.)
És egészen más persze mindenkinek a DNS-e!
Miért gondoljuk, hogy az a valami, ami megszabja, kialakítja az ujjlenyomat vagy a DNS milyenségét – az a legbelső valami –, nem más mindenkiben?
A hívő számára ez a transzcendensből a földre leérkező egyéni lélek, az individuum (a tovább nem osztható), a természettudós számára a természeti program…
De ez a mi tárgyunk szempontjából mindegy.
Minden ember egyetlen a maga nemében, és úgy tűnik, földi létének értelmét az adja, hogy kibontakoztassa magát.
Így hát a mi nevelői feladatunk csak az lehet, hogy segítsünk neki leérkezni, megérkezni, kibontakozni a maga legbensőbb törvényei szerint.
Számára ez a legfontosabb – és ez a legfontosabb a társadalom számára is.
Vekerdy Tamás pszichológus cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, február 29-én megjelent számában olvasható, mely a személyiséggel foglalkozik: milyenek vagyunk, és milyen élmények képesek az idők során alakítani, változtatni a személyiségünket? Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – kiadónál!