Horoszkóp és a többi: Ezért kategorizáljuk kényszeresen az embereket

Horoszkóp és a többi: Ezért kategorizáljuk kényszeresen az embereket

Utolsó frissítés:

HVG Extra Pszichológia Szerző:

HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia
Tetszett a cikk?

Baráti társaságban, családban, munkahelyen nagy kedvvel kategorizáljuk az embereket. Természetesen másképp címkézi az ember önmagát, másképp a barátait, rokonait és az ismeretleneket. Miért van szükségünk a biztonságra, hogy az emberek típusokba sorolhatók?

Mi a teendő, ha a partnered Kos? Mit kezdj a szangvinikus emberrel? Hogyan tud a pedagógus hatni a meleg-megengedő szülőre? Merre tud fejlődni a szufi enneagram kilenc típusa? E megközelítések legtöbbje azt ígéri, hogy támpontot ad: hogyan fog a bemutatott típus bizonyos körülmények között viselkedni.

Az emberiség történelmének kezdete óta zajlanak próbálkozásaink önmagunk és társaink leírására és „beskatulyázására”. Az ókori beosztásoktól a legmodernebb pszichológia címkézéséig számos osztályozási kísérletet ismerünk. Természetesen egyik sem olyan stabil és strukturált, mint például Mengyelejev alkotása, az elemek periódusos rendszere.

Nincs tiszta típus

Mindeközben érdemes szem előtt tartani, hogy a személyiség nem függetleníthető a képességektől, a tapasztalatoktól, a belőlük levont tanulságoktól, a körülményektől, a céloktól. Az ok nem okozat, a tendencia nem útmutató. Mindannyian címkézünk, de nem mindig tudatos ez a tevékenységünk – mint ahogy a címkézést meghatározó, a fejünkben meglévő előítélethalmot sem szívesen tudatosítjuk. A skatulyázás jól jöhet azért is, mert éppen az előítéleteket rejti, távolítja: színvonalasnak hitt intellektuális diskurzussá válik a beszélgetés a megalapozottként hivatkozott személyiségtípus-teóriáktól.

Kényelem, tudás

A tipizálást könnyíti, hogy egyre gazdagabb a választék az osztályozási eljárásokban, miközben nem létezik egyetlen, kizárólagos definíció a típuselméletek mögött. Mint ahogy tiszta típus sincs. Mégis gyakran az tűnik a legegyszerűbbnek társunk megértéséhez, hogy a delikvenst hipp-hopp odabiggyesztjük egy kétpólusú skála az egyik vagy a másik végére. Tehetjük ezt kényelemből is: így egyszerűsítjük a kategorizált ember kezelését.

Még inkább azért, mert szeretjük azt hinni, hogy tudunk valamit – ebben az esetben azt, hogy milyen a másik, hogyan bánjunk vele. Márpedig az embernek mint társas lénynek az a legfontosabb, hogyan tud eligazodni közösségeiben és a társadalomban, hogy milyenek, akikkel együtt él, dolgozik, szórakozik. E mögött a vágy mögött az a szándék áll, hogy megértsük, miért is cselekszik a másik úgy, ahogy, és miként tudunk ehhez viszonyulni, számunkra is előnyös módon.

Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, február 29-én megjelent számában olvasható, mely a személyiséggel foglalkozik: milyenek vagyunk, és milyen élmények képesek az idők során alakítani, változtatni a személyiségünket? Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – kiadónál!