Szerző:
A várandósság, szülés és gyermekágy újszerű, váratlan helyzetekkel teli időszakában korábban a generációról generációra áthagyományozódott tradicionális tudás jelentett támpontot. Ezek szóltak a gyermekáldás értékéről, a vele kapcsolatos tennivalókról, a szülői szerepben elvárt működés módjáról. Sokáig ez jelentette az érintettek biztonságát és nyugalmát a változások elbizonytalanító időszakaiban.
A tradicionális tudás ma is felfedezhető ugyan bizonyos helyzetekben és szokásokban, de bizonyosságként már nem lehet rá számítani. Az 1950-es években a szülés az otthonokból bekerült a kórházakba, ahol a hozzátartozóktól elzárva, orvosi aktusként zajlott le, és ezzel a felkészülés-felkészítés informális csatornáit (a meséket, a családi információkat, a hagyományokat) is szükségszerűen felváltották a hivatalos szülésfelkészítő „tanfolyamok”.
A mindennapok elvárása és tapasztalata, hogy a szülésre hatékonyan fel kell és lehet készülni: a legismertebb civilizált módszer ezt tanulási folyamatként fogja fel, és egységes módszert ad hozzá. Ezzel a szülésre, azon belül a fájdalom kontrollálására, a kórházi környezettel való együttműködésre készít fel az ismeretek átadásával, kismamatornával, relaxációval és pozitív szuggesztiók alkalmazásával. Mára a szülészeti ellátásban a hagyományos mellett alternatív szülésmódokat is kínálnak: ezzel az addig „zavaró” emberi szempontok itthon is bekerültek a szülőszobákba, új fizikai és lélektani helyzetet teremtve napjainkban a szülők generációjának.
Az igazi feladat
Egy mai várandós párnak jóval nagyobb a mozgástere, de ezzel együtt sokszor a tanácstalansága is, mint elődeinek volt. A legfőbb nehézséget ebben az okozhatja, ha a szüléssel kapcsolatban nem az igazi feladatra készülünk fel. A szülés ugyanis nem pusztán kiemelkedő fizikai teljesítmény, hanem az anyaság premierje is, amely akárcsak az opera nyitánya, felvonultatja az összes témát, amely majd a szülés után funkcionáló anyaság időszakában kikerülhetetlenül szembejön.
Ha sikerül eltekintenünk a várandósság és a szülés időszakában a tervezgetéseinknek alapot adó látványos testi történésektől, látható, hogy mindezen változások eredménye végső soron az, hogy megszülethessen a gyerek és vele együtt az új, életünk további részében folyamatosan jelenlévő szerep, a szülőké. Ennek fényében a szülés „csupán” a készülődés időszaka, szemben azzal a megközelítéssel, amely a készülődésnek egyetlen irányaként és céljaként tünteti fel azt.
A magyar nyelv a babavárás időszakára sokféle megnevezést használ, pontosan feltárva a készülődés különböző – örömteli, de nehézségekkel is járó, a teljes állapotváltozást is jelentő – aspektusait: terhes, várandós, áldott állapotban van, megesett, úgy van, felcsinálták, jövője van, útban van a gyerek, állapotos, hasas, viselős, tolat, anyai örömök elé néz, gyermeket vár, másállapotban van, kicserélődött. Formálisan a szülés, születés után jár az anya, illetve az apa megnevezés. Nyelvünk „kismama”, és „kispapa” kifejezése is arra utal, hogy szülőségünk még nincs készen ebben az időszakban, de afelé tart.
Szokás az anyaság kialakulását a várandósság rövid időszakára korlátozva értelmezni, pedig jóval korábban elkezdődik. Két és fél éves korra, a nemi identitás kialakulásának idejére tehető, de már a születésről, az anya-gyerek kapcsolatról ezt megelőző tapasztalataink is beépülhetnek a tartalmába. A babázós játékok közben a potenciális anyaság vázolódik fel, amely aztán a gyerekkorban és a serdülőkorban egyre kidolgozottabbá válik.
A párválasztás idején a jelentősége fokozódik, majd a várandósság alatt aktivizálódnak a készülődés konkrét (testi, lelki és praktikus) tennivalói. Nemcsak a testünk várandós és vajúdik majd, hanem a lelkünk is, és lezárva a múltat, a jövőbe tekintve elengedjük a gyereket, miközben önmagunk szempontjai átrendeződnek, és egy időre háttérbe kerülnek. Gyakori élmény, hogy ez válságos időszak a nő életében, amikor a magzatburokkal együtt az a burok is megreped, amely eddig védelmet nyújtott az élet nehézségeivel szemben.
Három drámai korszak
Az érési folyamat során a várandósság kilenc hónapjában három időszak különíthető el élettanilag és lélektanilag is: az első a „nyitás időszaka” és a szimbiotikus együttlét érzése, a második a magzatmozgásokkal a pszichés elválás kezdetét és az anyaságra készülődést jelzi, a harmadik a szülés felé fordulás, fokozott védettség- és biztonságigénnyel. Emellett ezekben a korszakokban egyszerre több feladatot kell megoldani: elfogadni és szeretni a magzatot, illetve a mama képzeletében ekkor formálódik a baba. Nem elkerülhető a kapcsolat átrendeződése sem a saját szülőkkel: a szülők kislánya, kisfia szerepből egy gyerek szülőjévé kell válni, miközben a saját anyaságról/apaságról való gondolatok és elképzelések jelzik ennek a folyamatnak egy-egy állomását. Nem marad változatlan a párkapcsolat sem, hiszen az eddig szerelmesekként funkcionáló pár működésébe új szerep beemelése vár.
Végül ebben az időszakban érzelmileg is elkerülhetetlen a felnőtté válás, hogy vállalni és képviselni tudjuk az éppen kialakuló család érdekeit. Ráadásul ez az elköteleződés nemcsak nyereséggel, hanem veszteséggel is jár a pár mindkét tagjában, és kapcsolatukban is. Sosem lesznek már pontosan ugyanazok és ugyanolyanok, akik és amilyenek a baba születése előtt voltak. A változások drámaiak: érzelmileg kell elköteleződni a szülés következményei mellett. Nemcsak a kiságynak kell helyet csinálni a lakásban, hanem egész életünk átrendeződésével számolnunk kell. Ez tehát érési folyamat, amelynek eredményeként aztán létrejöhet az érzelmi elköteleződés a terhesség mellett, lehetővé téve az alkalmazkodást. Ez az egészséges megoldása a dilemmának, amelyet szinte minden nő átél.
Meglepetésélmény
Hogyan lehet arra felkészülni/felkészíteni a nőket az átadható ismereteken túl, hogy a szülés munka is, élmény is, és hogy ez az élmény túlmutat a szülés fizikai aktusán? Bár sokan törekednek rá, az élményt sem megtervezni, sem megvásárolni nem lehet. Minden nő úgy szül, ahogy az életét éli, tehát különbözőképpen. És ahogyan nincs két egyforma terhesség, egyedül üdvözítő felkészítési rutin sincs: ezért más lehet az a mód is, ahogyan kinek-kinek a készülődését, anyaságra/apaságra hangolódását támogatni lehet. A hiteles információkon kívül önmagunk ismerete, érzéseink hitelének megtapasztalása igazi támpontot adhat, hogy passzív elszenvedőből a szülésünk és a formálódó szülőségünk aktív szereplőivé válhassunk. Az így elért jobb minőségű szülési élménnyel pedig –kompetensebben – kerülhetünk közelebb a szülőség feladataihoz.
Békési Beáta klinikai szakpszichológus, hipnoterapeuta
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.