Berki Krisztián harmadszor is Európa-bajnok © MTI/AP

hvg.hu: Milyen érzésekkel indultál a kontinensviadalra. Mennyire voltál biztos az újabb sikerben?

Berki Krisztián: Nem akartam semmit sem elkiabálni, hiszen a tornában hiába esélyes valaki, pillanatnyi dolgok dönthetnek a helyezésekről. Nyugodtan és jó hangulatban érkeztem Lausanne-ba, hiszen érzésem szerint jól sikerült a felkészülés az edzőmmel, Kovács Istvánnal. Az esély meg volt a címvédésre, én pedig bíztam az aranyéremben, és nagyon örülök a sikernek.

hvg.hu: Már a számok és eredmények szintjén is Magyar és Guczoghy örökébe léptél. Milyen erősek a riválisok a kontinensen és a világon lólengésben, azaz meddig tarthat ez a sikerszéria?

Berki Krisztián: A torna folyamatosan fejlődik, ami nem engedi meg senkinek, hogy pihenjen és csak üljön a babérjain. Igaz, a lólengés színe-java Európában van, én mégis az ázsiai tornászokat tartom a legnagyobb ellenfeleknek. Rendszeresen jó teljesítményt tudnak nyújtani a világversenyeken, nagyon felkészültek. Nyugodtan mondhatom, hogy nekem erős a mostani gyakorlatom lovon, de a tartós eredményekhez az kell, hogy ne álljak meg, hanem folyamatosan alakítsam, pontosítsam. Úgy van ez, ahogy az említett elődök csinálták régen: pár lépéssel Európa és a világ mezőnye előtt kell járni. Hogy meddig tart, azt nem lehet tudni, de igyekszem magam az elitben tartani.

hvg.hu: A lovon kívül mely szereken tartod még erősnek magadat?

Berki Krisztián: Egyformán szeretem mindegyik szert, de viszonylag keveset edzek rajtuk. Nem raktam össze egyiken se olyan gyakorlatot, amivel nemzetközi szinten is szép eredményeket lehetne elérni, de nem is nagyon tehetem ezt meg. Az én szerem a ló, és ha abban az élen akarok maradni, akkor nem engedhetem  meg magamnak, hogy másra koncentráljak.

hvg.hu: Szerinted a most még fiatal férfi tornacsapat mennyire lehet sikeres a későbbiekben? Mit gondolsz a magyar tornasport közeljövőjéről?

Berki Krisztián: Nehéz erről bármit is mondani. A csapaton belül egyelőre szerintem nincs meg az az egység, amire szükség lenne, amire építeni lehetne a jövőben. A külföldi csapatoknál olyan egyetértést láttam a tornászok között, ami nélkül nem lehet eredményesen versenyezni. Ez nálunk hiányzik, de mivel valóban fiatal gárdáról van szó, idővel ez még változhat, és remélem is, hogy fog. 

hvg.hu: Mit vársz az olimpián Böczögő Dorinától és Gál Róberttől? Szerinted mire számíthatunk Pekingben?

Berki Krisztián: Én bízom a két magyar tornászban, és nagyon örülnék, ha pontszerzőkén jönnének haza Pekingből. Gál Robival egy ideje nem találkoztam, de őt ismerve biztos vagyok benne, hogy mindent el fog követni annak érdekében, hogy a legjobbat tudja kihozni magából. Böczögő Dorina fiatal, csak tavaly csatlakozott a felnőtt mezőnyhöz, és idén máris olimpiára készülhet. Éppen ezért tapasztalatra van szüksége, és az olimpia nagyon jól jöhet számára, hogy beérjen. Abban biztosak lehetünk, hogy a kínaiak óriási meglepetést fognak okozni minden szeren. 

hvg.hu: Te nem lehetsz ott az olimpián. Hogyan éled ezt meg, mennyire érzed törésnek a pályafutásodban?

Berki Krisztián: Mindig is úgy gondoltam, hogy egy olimpián a legjobbaknak kellene összemérni az erejét. Idén azonban a jelek szerint ez nem így lesz, ezért a színvonal sem lesz olyan magas, amilyen lehetne. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem lesz izgalmas az olimpia. Mikor megszületett a döntés, hogy a három esélyes közül – egy szlovén, egy holland tornász és én – végül egyikünk sem indulhat az olimpián, hanem egy, a világranglistán 173. helyezett versenyző lesz ott Pekingben, dühös voltam és csalódott. Ez azonban már a múlté, túl vagyok rajta. Elfogadtam, hogy a döntés nem rajtam múlt, az újabb Európa-bajnoki aranyérem pedig sok mindent feledtetett velem. Persze tudom, hogy óriási lehetőség maradt ki, de érzek magamban annyi erőt, ami kitart Londonig, sőt akár tovább is.

MAGYAR ZOLTÁN JEGYZETEI

© Stiller Ákos Krisztián nagyon jó formában volt Svájcban, nyugodtan mondhatom, hogy kiemelkedett a mezőnyből. A felkészülés során nagyon jó munkát végeztek az edzőjével, a formaidőzítés tökéletes volt. Érezni lehetett rajta az erőfölényt, fizikailag és szellemileg is nagyon erős, ráadásul új elemet is tudott vinni a gyakorlatába. Pedig akár el is lehetne keseredve, hiszen ilyen eredményekkel a háta mögött nem lesz ott az olimpián, de ilyenkor látszik, hogy nagyszerű sportember. Járja a saját útját, nem veszti el a kedvét, és tudja: most csak a tornával kell foglalkoznia.

Vincze Szabolcs