„Nem akarhatnak több ezer békés polgárt erővel szétkergetni” – politikai elemzők a betiltott Pride-ról
Mi lenne, ha a kormány csöndben kiszállna a csatából vagy épp ellenkezőleg, még jobban beleállna?
"Fejet hajtunk tudása, nagysága előtt. Mérhetetlen akarat, kitartás, tudás és tapasztalat kellett ezeknek az eredményeknek az eléréséhez" - fogalmazott a miniszter, megemlítve, hogy az országban sokfelé - iskolákon, közterületeken - lehet már Gerevich Aladár nevével találkozni - de mostantól sportcsarnokon is. Schmitt Pál MOB-elnök - maga is olimpiai bajnok vívó - személyes élményeket elevenített fel. Gerevich Aladár elkötelezettségéről, szorgalmáról beszélt, és arról, hogy mindenről volt véleménye, ami sport, egyfolytában segített, és folyamatosan jó kedvű volt."Az ilyen kivételes nagy bajnok teszi hitelessé mondandómat, amikor az olimpiai eszméről beszélek. Nagyszerű sportember, pedagógus volt" - tette hozzá. Ezt követően Gerevich Aladár fia, Pál és unokája, György leleplezte a legendás vívót ábrázoló szobrot, Pató Róza alkotását, majd a nemzetközi sportági szövetség (FIE) képviseletében a főtitkár Makszim Paramonov olvasta fel a szervezet elnöke, Aliser Uszmanov üdvözlő levelét, amelynek lényegi eleme az volt, hogy szükség van példaképekre, márpedig Gerevich Aladár olyasmit ért el - hét ötkarikás aranyérem, hat különböző olimpián -, amit talán soha senki nem fog megismételni. Frantisek Janda, az európai szövetség elnöke úgy fogalmazott: neki személy szerint, illetve az ő generációjának Gerevich Aladár a vívás szinonimája volt.
Az ünnepségre már a helyére is került a csarnok új felirata - ezt a jelenlévők közösen meg is tekintették -, s Gerevich Aladár relikviáiból készült egy emlékfal is, melyet a vívóteremben helyeztek el. A program hivatalos pontjai között Horgas Eszter fuvolaművész lépett fel. Gerevich Aladár 1932-ben, Los Angelesben nyerte az első és 1960-ban, Rómában, ötvenévesen a hetedik olimpiai bajnokságát. Hat csapatsikernek volt részese, az 1948-as londoni játékokon pedig egyedül is győzött. Egyéniben 1952-ben, Helsinkiben ezüst-, 1936-ban, Berlinben bronzérmes volt, s a finn fővárosban a tőrcsapat tagjaként is dobogós pozícióban, a harmadik helyen végzett. Teljesítményével - az aranyérmek számát tekintve - minden idők legeredményesebb férfi olimpikonjai között is az élcsoportban szerepel: csupán Michael Phelps amerikai úszó, Paavo Nurmi finn futó, Mark Spitz amerikai úszó, Carl Lewis amerikai atléta, Kato Szavao japán tornász, Matt Biondi amerikai úszó, Raymond Ewry amerikai atléta és Björn Da:hlie norvég sífutó előzi meg. Európa- és világbajnokságokon még 14 aranyérmet nyert, emellett harmincnégyszeres magyar bajnok. Eredményeit kard mellett tőrvívásban érte el.
A Magyar Vívó Szövetség (MVSZ), valamint a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet (NUSI) közös rendezvényén - amelyre a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány támogató együttműködésével került sor - elsőként Varga Zoltán sportot felügyelő önkormányzati miniszter méltatta a kardvívás 1910. március 16-án született és 1991-ben elhunyt művészét, kiemelve, hogy páratlan olimpiai sikereit 28 év alatt érte el, s még ennél is sikeresebb lehetett volna, ha két alkalommal nem maradnak el a nyári játékok a II. világháború miatt.
