Az Eb-címtől a gumijavítóba: egy magyar bokszoló elkallódása

Móna Imre (jobbra) 2009 októberében...

BoxingONE

Az 1991-es születésű Móna Imre jelenleg Debrecenben egy gumijavító műhelyben dolgozik, holott januárban még magyar bajnoki címét ünnepelte a 75 kg-os kategóriában. Eredményei alapján mindenképpen fényes jövőt jósoltak neki, különösen ütőereje volt feltűnő, amit még a legeredményesebb profi ökölvívónk, a jelenleg Amerikában bokszoló Erdei Zsolt is méltatott.

„Vége, nem bokszolok tovább – nyilatkozta Móna a debreceni civishir.hu-nak – A boksz nem kisasszonyjáték, itt senki nem kér, és senki nem kap kegyelmet. Hobbiból nem lehet űzni, illetve semmi értelme. Az, hogy az ember a csúcson legyen, kemény és kegyetlen munkával jár. Még tisztességes fizetésért sem biztos, hogy megéri, nemhogy 30 ezer forintért.” Az érintett szerint tehát a pénz volt a fő oka annak, hogy 19 évesen befejezettnek tekinti karrierjét, Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöke szerint azért árnyaltabb a kép.

„Móna a tehetsége alapján az első háromban mindig ott lett volna, sőt, megkockáztatom, kitartással akár az első helyen is – mondta a hvg.hu-nak. – De ő sajnos az a versenyző volt, akit elvitt a szórakozás, a munka és a lányok, volt például, hogy fél évre teljesen eltűnt. Sajnos nem járult szorgalom a tehetséghez, nem szeretett edzeni, szép lassan hobbibokszoló lett. Már pedig ehhez a sporthoz kitartás kell, a tehetség egy idő után nem pótolja az edzéshiányt.” (A fiatal bokszoló egy hét edzéssel lett például magyar bajnok.)

Az elnök ráadásul azzal sem ért egyet, hogy a sport nem kínálna anyagi alternatívát, hiszen az eredményesség pénzzel jár. „Móna benne volt különböző programokban, a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány pedig egy kiemelkedő nemzetközi eredmény után két évig támogat anyagilag egy versenyzőt. A probléma ott van, hogy ha ez a két év letelik, de további eredmény nincs, akkor a támogatás is automatikusan megszűnik.”

... és jelenlegi munkahelyén

civishir.hu - Cs. Bereczki Attila

Csötönyi szerint ez nem harmincezer forinton múlik, sokkal inkább a hozzáálláson. Példának hozta fel az idén nyáron Európa-bajnoki címet szerző Bacskai Balázst, akit nagyszerű eredményeinek és kitartásának köszönhetően jelenleg is havonta háromszázezer forinttal támogat az alapítvány. De jelenleg is van 8-10 tehetséges bokszoló, aki meg van fizetve, és hozza is az eredményeket.

„Egy Európa-bajnoki cím például 750 ezer forint jutalommal, és természetesen a Wesselényi Alapítvány kétéves támogatásával jár. Ha ezt megteszi ő is, ugyanúgy megkapta volna az anyagi hátteret. Az biztos, hogy mi megadtuk neki a lehetőséget, vittük versenyekre. A klubok nyilván nem tudják eltartani a bokszolót, de a sikerek – főleg a nemzetközi sikerek – után onnan is számíthatott volna anyagi támogatásra.”

A debreceni bokszcsapat klubmenedzsere Szabó Sándor szerint Móna élete legnagyobb hibáját követte el azzal, hogy felhagyott az ökölvívással. „Ha kitart velünk, akkor most a válogatott alapembereként 75 kg-ban készülhetne az olimpiára, és nem akkora megbecsülésnek örvendene – anyagi szempontból sem –, mint egy gumijavító segédmunkás” – mondta.

A szakemberek szerint a Móna Imréhez hasonló korú tinédzserek általában nehezen kezelhetők, mert addig az iskola ad valamilyen keretet az életüknek, de onnan kilépve hajlamosak a könnyebbik végét megfogni a dolgoknak, a munka és a magánélet teljesen elhomályosítja a sportot. „Én biztos vagyok benne, hogy egyszer visszatér, de ahhoz időnek kell eltelni, neki is meg kell érnie fejben” – összegzett optimistán Csötönyi.

Az elnök szerint vannak hasonló tehetségei a magyar boksznak, akik szerencsére kitartóak, de sajnos többször előfordult már, hogy valaki az utánpótlásban kiemelkedőt nyújtott, de nem tudott ezekkel a sikerekkel mit kezdeni, és Mónához hasonlóan elkallódott.

Vincze Szabolcs