hvg.hu: Először is, gratulálok! Mennyit ér ez az Európa-bajnoki bronzérem? Okosabbak lettünk?

Merész András: Nagyon köszönöm, de ha arra gondol, ettől még nem lesz könnyebb kijutnunk a londoni olimpiára, mint például a tavalyi sanghaji világbajnokság után volt, ahol csak kilencedik lettünk. Továbbra is azt mondom, a kvalifikációs versenyen hat erős csapat lesz Európából, kiegészülve Kanadával. Nem bántó szándékkal mondom, de a többi gárda gyengébb játékerőt képvisel. Annyi eredménye viszont mindenképpen volt az Eb-nek, hogy az ellenfeleink - oroszok, spanyolok, és még a minket legyőző görögök is - óvatosabbak lesznek velünk, mert vannak már kellemetlen emlékeik rólunk.

hvg.hu: Nem indult simán, az ön 2010 novemberi megválasztásának körülményei érdekesek voltak. Mintha hiányzott volna a pályáztatás.

Merész András: Valóban, a női szövetségi kapitányi posztért 2010-ben nem volt pályáztatás. Két jelölt volt, Szisza (Sudár Attila) és én, és ha jól tudom, végül csak egyetlen szavazat döntött az én javamra. Úgy emlékszem, 7-6 volt a végeredmény. Akkor arra gondoltam, hogy ennek a hét embernek mindenképpen be szeretném bizonyítani, hogy jól döntöttek, mikor rám voksoltak, és az ellenem szavazókból pedig legalább párnak, hogy tévedtek. Ez a mostani bronz talán jelent valamit, de tudom, ha a következő meccset elbuknánk, a kritikák újra felerősödnének. De ilyen ez a sport, semmi bajom ezzel.

MTI / Kovács Anikó

hvg.hu: Nem készült tudatosan arra, hogy több év közös munka után felnőtt kapitányként is ön edzi majd a női pólósokat?

Merész András: Akármennyit is dolgoztam a lányokkal, sosem tekintettem kifejezett célomnak, hogy szövetségi kapitány legyek. Ha lehet ilyet mondanom, fatalista vagyok, azaz ha az élet így hozta, belevágtam. De emlékszem, már 2004-ben szárnyra keltek olyan - én sem tudom, honnan származó - hírek, hogy állítólag én leszek a következő női kapitány. Azonnal bementem Faragó Tamáshoz, aki akkor a női nemzeti csapatot irányította, hogy tisztázzam, ez nem igaz. Aztán én utánpótlás kapitány lettem, ő meg nyert egy világbajnokságot.

hvg.hu: Frusztráló önnek az a felállás, hogy nálunk mindig a férfi csapat lesz előtérben, bármilyen eredményt szállítanak is a lányok?

Merész András: Se engem, se a csapatot nem zavarja, mert tudom, hogy Magyarországon rengeteget számítanak a tradíciók. Márpedig a vízilabda hagyományosan magyar férfi sportág, és harminc éves múlt nem vethető össze a férfi vízilabda történetével. A szövetségtől pedig mi is megkapjuk a lehetőségeket, minket is visznek világversenyekre, anyagilag is korrekt az elosztás. A férfiak persze többet kapnak, de nem is várható el, hogy ötszáz vízilabdázót ugyanannyival támogassanak, mint mondjuk háromezret.

Középen Merész András

AP

hvg.hu: A női vízilabda eddigi harminc éve viszont sikeres volt. Minek köszönhető a mostani bronzérem?

Merész András: Azt már az elején leszögezném, hogy nem én találtam fel a lyukat a csőben, az már ott volt. A női utánpótlás felépítésében mindannyian azt folytattuk, amit Kemény Fecsó bácsi elkezdett a fiúknál, szinte lézernyomtatóval lemásoltuk, és következetesen ahhoz tartottuk magunkat. Ezen kívül persze, ahogy régebben az utánpótlás válogatottaknál, úgy most a felnőtteknél is, kísérleteztem. Kipróbáltuk az ún. coachingot, amivel Sárvári György keresett meg tavaly. Nem tudok arról, hogy ezt a módszert itthon használta volna eddig valaki sportcsapatoknál, ennek megfelelően azt se tudtam, mi az. De leültünk és elmagyarázta. Fogalmam sem volt, jó lesz-e majd, de ő nagyon szuggesztív személyiség volt, én pedig úgy voltam vele, ha ki sem próbáljuk, nem is tudjuk meg. Leült beszélgetni a lányokkal, én magukra is hagytam őket, nem akartam zavarni. Mikor a végére visszaértem, az egyik lány szinte zokogott. Itt már éreztem, hogy ebből lesz valami, főleg, mikor ez a lány mondta, hogy semmi baj, csak olyan dolgok szakadtak fel, amelyek ezt váltották ki belőle. Aztán decemberben még egyszer leült velük, és ezek a foglalkozások olyan csapategységet teremtettek, ami a siker egyik kulcsa, és amire vigyáznunk kell, mint a hímes tojásra.

hvg.hu: Hierarchia azért van a csapaton belül?

Merész András: Van egy csapatkapitányunk, Drávucz Rita, akire sok dologban hallgatnak a medencében és azon kívül is. Ez persze nem azt jelenti, hogy ő mondaná meg, milyen felsőt vegyenek fel holnap, és nem is azt, hogy folyton őt keresnék a labdával, mint aki eldönti, kinek mikor passzol, vagy megmondja, ki mikor lőhet. Egészséges sorrend van a csapaton belül, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe. Nagyon jó a kommunikáció közöttük. Nem tudom, ebből a tévén mit lehetett hallani, de az Eb meccsein is folyamatosan beszéltek egymáshoz. Ezek a lányok tényleg szeretik egymást, ami viccesen szólva, azt hiszem, 13 nő esetében akár bravúrnak is tekinthető.

A bronzérmes női csapat

MTI Fotó: Kovács Anikó)

hvg.hu: Mennyire nehéz velük dolgozni? A közös és az egyéni edzésekre gondolok.

Merész András: Annyit elmondhatok, hogy eddig még egy női vízilabdázótól sem hallottam egy edzői utasítás után, hogy „miért?”. Legfeljebb azt, hogy „mennyit?”. Ebben azért alapvetően különböznek a fiúktól, akiknél már utánpótlásszinten is felmerül ilyen probléma. Emiatt viszont könnyebb is velük dolgozni. Az egyéni edzésekről annyit, hogy biztos vagyok abban, hogy a csapat 99 százaléka végigcsinálta azt az öthetes úszóedzést, amit külön adtam nekik. Csak annyit mondtam, hogy ezt mindenképpen meg kell csinálniuk, ha eredményt akarnak. Ha például valakinek nincs ideje, mert iskolába és edzésekre jár, akkor keljen hajnalban, és végezze el akkor. Bujka Barbarának még nehezebb volt Olaszországban, mert a klubja nem volt annyira együttműködő, de láttam, hogy csinálja keményen ő is, és a facebookon mindig írta, hogy már csak 3 nap, már csak 2 nap és vége.

hvg.hu: Nem is volt gond az erőnléttel.

Merész András: Tényleg nem, de ez nemcsak ennek a különedzésnek, hanem Klink Zoltánnak, Erdei Zsolt erőnléti edzőjének is köszönhető. Vele is tavaly ültem le, nagyon lelkes és határozott volt, de olyan dolgokat mondott, melyek gyakran szöges ellentétei voltak annak, amit a Testnevelési Egyetemen tanítanak. De ebbe a kísérletbe is belevágtam, és onnantól kezdve ő vezette a tornatermi, ún. száraz edzéseket. Rendszeres elem volt például a lépcsőzés, amire még az ellenfelek is furcsán néztek. De hihetetlen erőnlétet adott, a lányok pedig nemcsak elfogadták, de szerintem meg is szerették. Az oroszok elleni csoportmeccs után megkérdeztem, ki mit gondol a vereség okairól, és többen is a lépcsőzés hiányát említették. Vagy egy másik példa, a tavaly decemberi Kanada Kupát az ausztrálok elleni vereséggel kezdtük. A másnapi edzésen a szervezőkkel való hosszas egyeztetés után sikerült elérni, hogy lépcsőzhessünk, mire az ellenfelek azt tudakolták, hogy ez a büntetés a vereségért? Mondtam nekik, hogy nem, ez egy sima edzés. Kerek szemekkel néztek. Aztán mikor a spanyolok ellen már öt góllal mentünk, beszélgettünk a medence mellett, hogy vajon miért vezetünk ennyivel, mikor ilyen rosszul játszunk? A válasz: a lépcsőzés és az erőnlét.

Drávucz Rita, a csapatkapitány

mti kovács anikó

hvg.hu: Mivel lehet a lányokat motiválni?

Merész András: Ne kerteljünk, Magyarországon a női vízilabda amatőr sport, de abból szerencsére a jobbik fajta. Kevesen vannak, akik normális pénzt kapnak a klubjuktól, általában havonta 40-60 ezret, vagy ingyen uszodabérletet. Ezt senki sem a pénz miatt csinálja, tényleg a győzelem és a dicsőség motiválja őket. Minden meccs előtt elmondom, hogy miért kell most nyernünk, például a kvalifikációért, vagy a pontokért, de ha éppen nincs ilyen kézzelfogható cél, akkor gyorsan kitalálok valamit. A bronzmeccsek előtt például azt szoktam mondani, hogy nem mindegy, mivel állnak otthon az edző, a család, a barátok vagy éppen a barát elé: egy éremmel és egy köszönömmel, vagy egy hűtőmágnessel, ami bizonyítja, hogy voltak mondjuk Eindhovenben. Ezt az indoklást nemcsak megszerették, de valóban ösztönzi őket. Arról nem is szólva, hogy működik.

hvg.hu: És a bírói nyomást hogyan bírják?

Merész András: Az oroszok elleni bronzmeccsen 20-9-volt a kiállítási arány a mi kárunkra. Most kezdődnek a videóelemzések, hogy megvizsgáljuk ennek pontos okait. Én nem szeretnék panaszkodni a bírókra, meg olyanokat mondani, hogy nem szeretnek minket. Voltak velük gondjai más csapatoknak is, például a görögöknek, de az olaszokat is hallottam már panaszkodni. Úgy kell játszanunk, hogy ez ne befolyásoljon minket, és főleg a győzelmünket. Amíg nálunk is van mit rendbe tenni, addig szerintem inkább azzal foglalkozzunk.

MTI/Kovács Anikó

hvg.hu: Említette magáról, hogy fatalista. Akkor még az is lehet, hogy egyszer férfi kapitány lesz?

Merész András: Nézze, ha így konkrétan rákérdez, azt mondom, sosem volt ilyen célom, bár tudom, ebben az országban egy vízilabdaedző számára szakmai szempontból a csúcs a férfiválogatott kapitányi posztja. Én elsősorban emocionális okokból akartam női kapitány lenni, 1982-ben ugyanis az édesanyám, Ördög Éva volt az első női kapitány. Még az sem befolyásolt, hogy jól tudom, szakmai berkekben ezt a pozíciót azért másként kezelik, mint a férfiét. Szoktam is mondani, hogy ebben az országban Kemény Dénes „a vízilabda-kapitány”, csupa nagybetűvel, én pedig a női kapitány vagyok.

Vincze Szabolcs