A jégkorong sokkal gyorsabb játék annál, hogy egyetlen momentumot kinevezzünk sorsdöntőnek egy meccs után, de azért sok magyar eljátszott a gondolattal, mi lett volna, ha Sofron István 0-1-nél belövi a szólóját a szlovén-magyaron.

Világbajnokságon ilyen lehetőség ritkán adódik egy csatár előtt, a kék vonaltól vihette Kristan kapujára a pakkot, a csel is megvolt, de a kapus hatalmas bravúrral kispárgázta a korongot.

A szlovénok fordultak, a bírók pedig egyszerre jeleztek két magyar kiállítást: a dupla fórból azonnal betalált a házigazda, majd a megmaradt szimplából is. Profizmus. Azt írtuk előzetesen, épp a könyörtelenségben jobbak a szlovénok nálunk, hát most is kiderült: egy perc alatt lett 0-3 az 1-1 helyett.

„Az én büntetésem jogos volt, de Tokajié véleményes – mondja a szituációról Ladányi Balázs –, ilyen szinten általában ha már fenn van a bíró keze, nem szokás újabb büntetést befújni. De nem a bírókon múlt. Nekünk is megvoltak az emberelőnyeink, azokat kellett volna kihasználnunk.”

Ladányi szerint azért is ez volt a perdöntő, mert játékban nem voltunk olyan messze a szlovénoktól, mint két éve, noha a végeredmény ugyanaz lett.

„A meccs elejét elrontottuk, nagyon kerestük magunkat, de a második harmadban feljöttünk rájuk. Akár nyerhető is lett volna a meccs, ha a helyzetkihasználásunk jobb. Az előnyöknél szépen megcsináltuk a figurákat, kihúztuk a védőket, aztán kihagytuk a ziccereket.”

MTI / APA / Helmut Fohringer

Vigasznak nem erős, de tény, hogy Kristant, a szlovén kapust választották a mezőny legjobbjának. Ez tehát már a múlt. Az osztrákok következnek ma délután, akiket úgy is a mezőny legerősebb csapatának tart mindenki, hogy tegnap meglepetésre szétlövéssel kikaptak a japánoktól.

„A tegnapi helyzetkihasználásunkkal nem leszünk partiban velük, egy lőtt góllal nem lehet nyerni ilyen csapatok ellen – mondja Ladányi – , ezen kívül kevesebb kiállítást kell összehoznunk, gondolom, a meccs előtti megbeszélésen ezt Kevin Primeau is szóba fogja hozni.”

A helyszínen szurkoló magyarok a vereség ellenére sem bántották a csapatot, Kangyal Balázs, a magyar menedzsment tagja, az egykori válogatott bekk kifejezetten elégedett a látottakkal.

„Talán a legjobb meccsünk volt eddig a tornán, a sok kiállítást leszámítva minden tetszett, amit a jégen láttam. Öt-hat százszázalékos ziccert dolgoztunk ki, egy szlovén válogatott ellen ez nagy szó. Persze be is kell lőni a helyzeteket, a tanulási folyamat része az is, hogy megtapasztaljuk, ahogy megbüntetik a hibákat.”

MTI / APA / Helmut Fohringer

Az osztrákok vereségével továbbra is teljesen nyitott a második – feljutó – hely sorsa, de Kangyal szerint nem ezért érdekes a japánok győzelme, nekünk nem számolgatnunk kell.

„Az a lényeg, hogy kiderült, mennyire kiegyensúlyozott ez a mezőny. Továbbra is az osztrákokat tartom a legérettebb csapatnak, de láthattuk, nüanszokon múlik egy-egy meccs. Ilyen az élsport. Két A-csoport szintű csapattal játszunk egymás után, ha megszorongatjuk őket, az jelzi, jó úton járunk.”

Csakhogy a két legnehezebb meccs között alig 18 óra telik el, pihenni semmi idő. Kérdésünkre, hogy ilyen menetrend mellett is hasznos-e a legerősebbekkel játszani, Kangyal visszakérdez:

„Miért, az hasznosabb volt, hogy 13-1-re vertük a spanyolokat tavaly, a sorsdöntő olasz-meccs előtt? Fejlődni így lehet, nem edzőmeccseken.”

Ergo, örüljünk, hogy még két kemény csata vár a magas színvonalú divízió 1-es tornán a mieinkre. Nem az A-csoportba kerülés, hanem a magyar hoki további fejlődése miatt fontos ez: ha maradunk is itt (amire a két első meccs sikere szinte garancia), jó helyen vagyunk.

Ausztria ellen pedig tovább lehet csiszolni a részleteket: mondjuk az emberelőny kihasználást, a védekezést és a fegyelmezettséget. Ha ebben fejlődünk, tekintsük bónusznak a többit, ami még jöhet. Félnünk senkitől sem kell, ezt eddig is tudtuk, de Japán még nyomatékosította: az osztrákok erősebbek nálunk, ám nem verhetetlenek.