A címben feltett kérdés persze kissé krakéler, bármelyik BL-fetisiszta, avagy Bayern München vagy Chelsea-szurkoló kikérhetné magának. A BL-döntő vesztese is lehet a fenti cím birtokosa, bár aligha örülne neki.

Az Európa Liga győztese ellenben büszkén hirdeti, ha akarja, hogy a második számú klubtrófea a vitrinjében van. A cím így a motiváció erejét is hivatott jelezni: a két spanyol klub igenis hatalmas dicsőségnek tartaná a győzelmet – épp ez adja meg az EL-finálé rangját.

Pedig láttunk az ellenkezőjére is példát, a BL-csoportkörből kizúgott két manchesteri top-klub háza táján nem is nagyon titkolták, hogy nyűg a kisebbik kupa, márpedig a pályán villámgyorsan megbüntetik a tessék-lássék hozzáállást. Így tett a Bilbao a Manchester United ellen, az egész sorozat egyik legemlékezetesebb párharcában.

„Talán az volt a pillanat, amikor elhittük, hogy valami egészen különlegeset tudunk véghezvinni az idei sorozatban – elevenítette fel a MU kipottyantását Ander Herrera, a Bilbao játékosa – akkor megcsináltunk valamit, megmutattuk a képességeinket és azt, hogy bárkit le tudunk győzni.”

A Bilbao csodás támadófutballjáról ódákat zengett a közvélemény, pláne, hogy a következő körben négyet hintettek Gelsenkirchenben a Schalkénak. Akkor már favoritként jegyezték őket. A Bilbao az idei év egyik legromantikusabb csapata, kispadján egy igazi „őrülttel”, a támadófocinak elkötelezett argentin Marcelo Bielsával.

A 2010-es világbajnokságon még a chilei válogatottat vezénylő – és ott is általános sikert arató – trénert nemrég Guardiola lehetséges utódjaként emlegették a Barcelonánál. Nem véletlenül: ugyanazt a szellemiséget képviseli a játékban, mint a katalán klub alkalmazottai.

„A végső ütközet mindig egyedi és megismételhetetlen – nyilatkozta a szavakban is romantikus Bielsa a bukaresti finálé előtt – , ez a nagy különbség bármilyen más párharchoz képest. Itt nem lehet javítani.”

A várható harcmodorral kapcsolatban Bielsa elismerte, hogy benne van a játékukban a kockázata annak, hogy az Atletico lekontrázza őket, de nem változtatnak a felfogásukon:

„Remélem, mi birtokoljuk majd többet a labdát, és a játékosaim élvezni fogják, hogy támadhatnak. Fel kell nőnünk a döntőhöz, meg kell mutatnunk, mit tudunk. Hinnünk kell magunkban.”

Hihetnek éppenséggel a Marca közvélemény-kutatásának is, ha külső segítségre akarnak támaszkodni: a spanyol lap által megkérdezett olvasók 64 százaléka a Bilbaót tartja a döntő esélyesének. Pedig a csapat fiatalabb a madridinál és a nemzetközi tapasztalat sem mellette szól.

A Bilbao először és eddig utoljára 35 éve játszott nemzetközi kupadöntőt, akkor a Juventustól kapott ki az UEFA Kupa fináléjában. De kit érdekel ilyenkor a statisztika?

Fernando Llorente és Javi Martinez személyében két olyan klasszis vezéregyénisége van a Bilbaónak, akiket jövőre, de legkésőbb pár éven belül a Barcelona vagy a Real Madrid mezében is láthatunk. Most még aligha bánják, hogy nem így van: ellentétben a két gigásszal, az Európa Liga spanyoljai össze tudtak hozni egy házidöntőt.

És micsoda csapat vár a Bilbaóra! Az Atletico Madrid olyan, mintha csak neki találták volna ki az Európa Ligát. A hazai bajnokságban szinte mindig problémákkal és komplexusokkal küzdő „kisebbik” madridi csapat a nemzetközi porondon egyenesen szárnyal.

Két éve megnyerte a sorozatot, akkor még Diego Forlán és Kun Agüero volt a kulcsember. Ők már nincsenek Madridban, de van egy olyan gólvágó most is, aki kettővel felér. A kolumbiai Radamel Falcao „hazajár” a gólkirályi trónra az EL-ben. Tavaly 17 (!) gólt lőtt a sorozatban, idén tíznél jár.

A Porto csatáraként eldöntötte a tavalyi finálét, ha az ideit is eldöntené, páratlan bravúrt vinne végbe. A motivációján nem fog múlni.

„A sorozat első percétől a végső győzelem lebeg a szemünk előtt. Nagyon kemény ellenfeleken át verekedtük el magunkat idáig, most már meg kellene nyerni. A Bilbao egy remek csapat, stílusos futballal, fantasztikus döntő várható. Mindkét edző győzelemre játszatja a csapatát, jól ismerjük egymást, apróságok dönthetnek, mindenekelőtt a koncentráció.”

Ha Falco valamiért „besülne” a fináléban, még mindig ott van klubtársa, Adrián Lopez, aki a selejtezőket is beszámítva még nála is több gólt szerzett eggyel az idei kiírásban.

Az Atletico Madrid elképesztő sorozatban van az EL-ben és még egy meccsel megtoldanák: utolsó 11 meccsüket megnyerték, ami rekordbeállítás: 2002-2003-ban a Barcelona volt képes hasonlóra. Ha a döntő is összejönne, új csúcs születne.

Diego Simeonén nem fog múlni. Bielsa honfitársa, az argentin válogatottból is csupaszív játékáról ismert egykori középpályás gyökeresen megváltoztatta az Atletico arculatát, mióta leült a kispadra: győzni akaró és győzni képes csapatot formált belőlük.

„A döntő mindig különleges – rímelt rá Marcelo Bielsa szavaira Simeone – egy fiatal és kezdő srác sikeréhségével és egy hosszú ideje harcoló, rutinos játékos tapasztalatával kell játszanunk, ha nyerni akarunk. Egy sok egyéniséget felvonultató csapatot szeretnék látni a pályán ma este.”

A bajnokságban négy ponttal és öt helyezéssel áll előrébb a táblázaton az Atletico Madrid a Bilbaónál, de egyik klub sem a bajnoki szezonját fogja a dicsőségfalra feljegyezni idén. Nekik itt és most jött el a nagy pillanat. Bajnoki meccsen mindkét gárda verte a másikat hazai pályán, most semleges, de nyilván piros-fehérbe öltözött stadionban találkoznak.

A Bilbao 28, az Atletico Madrid 30 gólt szerzett a csoportkör és az egyenes kieséses szakasz 14 meccsén. Többet náluk senki nem lőtt. Szinte minden alkalommal egynél többször találtak be, a támadó felfogást a fináléában sem fogják sutba dobni.

Van rá esély, hogy a második számú európai kupa döntőjében első osztályú előadást láthatunk és a vesztest is megtapsoljuk.

Európa Liga, döntő, Bukarest:

Atletico Madrid (spanyol) – Athletic Bilbao (spanyol) 20.45

Közvetítés: Digi Sport 20.00