A Fradi menetelése elképesztő volt, a döntő pedig a sorozat megkoronázása. Az elmúlt 5 évben háromszor nyert Bajnokok Ligáját az a két csapat – Zvenyigorod, Viborg – melyet „kiraktak” a mezőnyből, a dánokat a döntőben idegenben is felülmúlták. Elek Gábor 2008 óta edzi a Fradit, az akkor nehéz helyzetben lévő csapatot nem ilyen távlati célokkal vette át.

„Nem ez volt a vezérszál. Amikor rendeződött a helyzet, azzal kezdtem, hogy vissza akartam nyerni azt a két embert, akit 2009-ben elvesztettem, Zácsik Szandrát és Szamoránszky Pirit. Utána jött a lehetőség, hogy Tomori Zsuzsit megszerezzük, akinek akkor romlott meg az edzőjével a viszonya Győrben. Magyar, fiatal és nagyon tehetséges, ezért kellett.”

A klasszis, ám kezelhetetlen játékosként elkönyvelt Tomori Zsuzsa (aki volt már bűnbak válogatott kudarc után is a viselkedése miatt) szinte metamorfózison ment át Eleknél. Nem csak megbízhatóan teljesítő átlövő, hanem igazi vezéregyéniség lett belőle. Pedig a tréner szerint nem törték be, nem is kellett.

„Hogy mennyi az én szerepem abban, amilyen most, nem tudom, azt tudom, hogy hihetetlenül jó a kapcsolatunk. Most is, a visszavágón másfél perccel a vége előtt egymásnak ugrottunk, utána rögtön átöleltük egymást. Elképesztő játékos-egyéniség – és elképesztő egyéniség. Nem lehet uniformizálni. Talán azzal teljesedett ki, hogy elfogadtam és a csapat is elfogadta olyannak, amilyen. Bizonyos helyzetekben kicsit furcsa, de értékes ember.”

Elek Gábor a pedagógia mellett azért elsősorban a szakmáért felel, a jelek szerint kitűnően. Pedig azt mondja, ez még mindig a nehezebb része a munkának, az emberi dolgokkal természetesebben megbirkózik. Édesapja, Elek Gyula is korszakos edzője volt a Fradinak, vele szintén KEK-et nyert régen a csapat. Két eltérő habitus a két Elek.

„Türelmet semmiképpen nem örököltem édesapámtól. Ő iszonyatosan türelmes, én nem vagyok az. Ezek szerint mindkettő működik. Az emberekkel nem szokott problémám lenni. Marha nagy extrákra nem kell gondolni. A földön járunk. Tiszteljük egymást.”

Azt mondják, egy csapat erejét a válságosabb helyzetek mutatják meg igazából. Az idei és a tavalyi FTC erős, mert fel tud állni a pofonok után is.

„Most beszélhetnénk arról, hogy az egész szezonunk napfényes-szivárványos a KEK-győzelem miatt, de ez nem igaz. Kikaptunk Békéscsabán, kétszer agyonvert minket a Győr, Rosztovban égtünk hét góllal a második félidő elején. Tavalyról aztán nem is beszélve, egy elveszített bajnoki elődöntő után kellett Metzbe menni, ott pont az volt a lényege, hogy megmutassuk, mit tudunk igazából. Persze szereti a fene az ilyen kihívásokat – ezek azt jelentik, hogy valami kudarc volt előtte. Ennek van egy mechanikája, amit minden embernek éreznie kell. Ha egy csapat nagyon rosszul szerepel, úgy, hogy közben nagyon jól akart szerepelni, nem biztos, hogy az a jó megoldás, hogy még egyet belerúgok a játékosba, aki amúgy is pokoli rosszul érzi magát. Meg kell vigasztalni, a lelkét kell simogatni. Nem akkor, amikor siker van, mert akkor amúgy is jól érzi magát.”

A csapatkémia akkor működik, ha megvan az a mag a játékosok közt, akivel ezek a bizalmi dolgok szinte magától értetődően működnek. Elek Gábor szerint náluk azért is szerencsés a helyzet, mert ez a belső négyes egyben a szakmailag is legfontosabb négy belső ember: Zácsik, Tomori, Szucsánszky, Szamoránszky. „Közülük Szani a legfiatalabb, de majdhogynem őt ismerem a legrégebben. Kicsit még kell alakítani, de ő a legnagyobb tehetség” – mondja Zácsikról a tréner.

Aki a többi csapatrészt és a kispadot is jól vonja be a történésekbe, ha úgy adódik. Nem véletlenül emelték ki a győriek BL-döntője után kicsit „bezzeg”-példaként, hogy ő bátran dobta be a fiatalokat is a fináléban. Ehhez persze kell, hogy ők is elfogadják a nekik jutó szerepet.

„Deáki Dórinak a visszavágón volt egy remek öt perce. Azt mondtam neki, nem kell megváltani a világot, Tomori Zsuzsit pihentetem, menj be és csináld, amit tudsz. Ő a világ legpozitívabb, legaranyosabb embere, borzasztó sokat dolgozik, hogy jobb kézilabdázó legyen, nagyon tud örülni az öt, tíz, húsz percének, soha nem morog, még ha látom is a szemén, hogy nem boldog.”

A Fradinál itt az idő a Bajnokok Ligája megmászására, állítja minden kívülálló. És Elek Gábor. Mert haladni a sportban csak felfelé lehet. Persze kell hozzá a megfelelő állomány.

„Nagyon sokan jönnek azzal, hogy úgyse fogjuk bírni a BL-t, gyengék vagyunk hozzá. Szerintem viszont ez az év is bebizonyította, hogy a csapatunk annál jobbá válik, minél nagyobb kihívásokkal kerül szembe. Persze még nincs meg a BL, valószínűleg egy selejtezőt kell hozzá játszanunk. De a mi fejlődésünket fogja szolgálni. Nem zárom ki, hogy még egy légiós érkezik, ezen kívül, amit lehet, magyar játékosokkal szeretnénk elérni.”

A két előző korszakos (szó szerint egy korszakon át dolgozó) Fradi edző közül édesapjával magától értetődően, Németh Andrással már nem annyira az itthon megszokott módon baráti a viszonya: „ahányszor hazajön Bécsből, mindig engem hív elsőnek, ha átlépte a határt. Ettől Fradi a Fradi, tíz klubból kilencnél rühelli egymást az előd és az utód, mi ellenben barátok vagyunk.”

Németh András nyert bajnokságot, nem is egyet az FTC-vel, máig az utolsó tréner, aki meg tudta előzni az ETO-t . Eleknek erre még várnia kell, kérdés, mennyit. A bajnoki finálé első meccsét elveszítették a két kupadöntő között, szerdán a Népligetben próbálják meg elodázni a bajnokavatást.

„Nem tudom, mennyi mentális tartalék maradt a csapatban. Fizikai nagyon kevés, de az a Győrnél se lesz sok. Biztos, hogy jobb lelkiállapotban vagyunk, mint ők, viszont az övéké a jobb csapat” – mondja reálisan a kétszeres KEK-győztes tréner.

Pedig KEK-sikerek ide vagy oda, a Ferencvárosnál egy edző „besorolása” azon is múlik, nyert-e bajnokságot a csapattal. És Elek Gábor igazi fradista:

„Csak ez jár a fejemben. Hogy egyszer megnyerjük.”