Essünk túl az elején az angol-német párharcokkal kapcsolatos kötelező didaxison, illetve inkább röhögjünk egy jót az egészen. A Monty Python halálos viccének halandzsa-szövege valami ilyesmit jelenthet: „Tyimoscsuk lesz a középhátvéd? Az semmi, mert a másik oldalon meg Bosingwa is pályára léphet!” (Az ukránt képességei alapján nem tartják Bayern-szintű játékosnak és nem is az igazi posztján játszhat, Bosingwát, a szintén peremember portugált pedig erősen féltik Ribéry-től - szerk.). Tényleg meg kell halni a röhögéstől. (Bár Platini a kacagás helyett inkább gondolkodhatna kicsit az értelmetlen szabályokon, amik komoly játékosokat eltiltanak életük meccsétől.)

Most, hogy kikacagtuk magunkat, először is állapítsuk meg az örömteli tényt, hogy a BL-döntő is csak egy olyan futballmeccs, mint a többi – bizonyos szempontból.

A két edzőnek a csapatuk meglévő problémáira és az ellenfél várható taktikájára kell megoldást találni. Mindez evidens – de így, hogy nem a Barcelona és a Real Madrid játssza a finálét, talán kicsit könnyebb elfogadni. Nehéz elképzelni józan ésszel azt a felvezetést, ami egy BL-döntős Clásicót övezett volna. Így viszont „csak” egy futballmeccsről van szó.

Ráadásul nem a már ezerszer látott párosítások közül. A Bayern München a Chelsea-vel a Bajnokok Ligájában 2005-ben találkozott csak eddig. A negyeddöntőben két olyan meccset játszottak, hogy egyiket se bánnánk ma este.

hvg.hu

Londonban a Chelsea nyert 4-2-re, pedig a második félidőben még volt  1-1 is az állás, Münchenben a Bayern fordított a végén és győzött 3-2-re, ám a Chelsea ment tovább. A Chelsea góljait egy kivételével Lampard és Drogba lőtték mindkét meccsen, Londonban pedig Bastian Schweinsteiger is betalált. Ő mára egyedül maradt az akkori bajor keretből. A túloldalon azonban a vezérfonal ma is ugyanaz: Lampard, Terry, Drogba, Cech. Ha a csapatkapitány nem állíttatja ki magát Barcelonában, mind a négyen pályára lépnének ma is.

Végig a városon

Mégsem lesz ez nosztalgia-meccs. Hazai pályán eddig két csapatnak sikerült megnyernie a bajnokok trófeáját (a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, egészen pontosan – a Bajnokok Ligáját még senkinek). A müncheniek extra motivációval indulnak a saját arénájukba, hogy otthon tartsák a serleget.

„Talán soha többé nem kapunk ilyen esélyt, hogy a hazai pályánkon vívjunk meg a legnagyobb klubtrófeáért. Talán a csapatbusszal is végigmegyünk Münchenen, hogy a játékosok lássák a piros-fehér zászlókat és beszélhessenek a szurkolókkal. Fantasztikus felvezetés lenne” – mondta Jupp Heynckes. A tréner, aki úgy lehet kétszeres BL-győztes, hogy a szintén duplázó Pep Guardioláéhoz, José Mourinhóéhoz vagy Alex Fergusonéhoz még viccből sem lehet hasonlítani a karizmáját.

De a Bayern München játékosállományának erényeit azért jól képes a taktika szolgálatába állítani. És ez az állomány olyan, hogy ha az alap dolgok működnek, akkor a többi rendszerint könnyen jön. A Basel elleni visszavágó fordulópont volt ilyen szempontból: onnantól működtek.

AP / Daniel Ochoa de Olza

A Bayern nagyon gyors csapat. Labdával, labda nélkül is. Amikor Heynckes végre kivette a harmatos formát mutató Müllert és szabadabb kezet adott Schweinsteigernek, sok minden a helyére került. Szerencsés csillagzat alatt futnak, mert Robben most éppen kibírt egy fél szezont sérülés nélkül. Az ő és Ribéry lendülete, Schweini dinamizmusával és a sokat parodizált, mégis klasszis Gomez gólérzékenységével repíti a csapatot, ha olyan napjuk van.

A Bayern egyik fő erénye a labdatartás képessége és ebből a dinamikus előre játék. Azonban Alaba és Luiz Gustavo, a német motor két szelepe hiányozni fog a döntőről. És a védelemből Badstuber is, ami főleg azért gond, mert helyette Tyimoscsukot játszatja Heynckes, a jobb oldalon pedig az a Contento léphet pályára, aki alig játszott a szezonban. Egyikük sem életbiztosítás – igaz, a valószínűsíthető forgatókönyv szerint nem a Bayern védelmén lesz nagyobb nyomás.

Ribéry most ott lesz

A kimaradókkal foglalkozott a meccs előtti nyilatkozatában Philip Lahm és Bastian Schweinsteiger is. „Mindannyian nagyon fontos láncszemek és még nem tudjuk, hogyan működik nélkülük a csapat. De vannak különböző elképzeléseink, amiket megpróbálunk megvalósítani” – mondta Lahm.

MTI / EPA / Andreas Gebert

Két éve, az Inter elleni döntőről csak egy alapember hiányzott, Franck Ribéry – akkor többen siratták őt, mint a mostani hiányzókat összesen. Ribéry nagyobb sztár, most ráadásul ott lesz a pályán élete első BL-döntőjén. Schweinsteiger szerint amúgy is hasznukra vált a 2010-ben elbukott döntő:

„Madridban még minden új volt, azóta tapasztaltabbak lettünk, mindenképpen előny, hogy nagyjából ugyanez a csapat már túl van egy BL-döntőn. De hát tudjuk, hogy ez a Chelsea-re is igaz, ők 2008-ban játszottak finálét és néhányan közülük talán most utoljára játszhatnak.”

Ramires, a pótolhatatlan

A másik oldalon egy klub, melyet Roman Abramovics feneketlen pénztárcájával szokás azonosítani, pedig a Cheslea-t nem a tulaj olajmilliárdjai mozgatják a pályán. Hanem a hatalmas becsvágy. Abramovicsé is – de főleg a játékosoké.

A Chelsea-nél még komolyabb problémát okoznak a hiányzók. És nem elsősorban Terry, aki a Barcelona ellen egyszerűen nem bírta a feszültséget. A csapatkapitány kiírta magát, de jól fejelő, rombolni képes, ráadásul nála gyorsabb középső védője akad a Chelsea-nek.

AP / Paul White

Ramires azonban pótolhatatlan abban a játékban, amit Di Matteo valószínűleg Münchenben is játszatott volna. A futógép brazil volt az a fogaskerék, aki nélkül nem lett volna igazi esélye gólt szereznie a Barcelona ellen a kékeknek. Otthon és a Camp Nou-ban is úgy indult a gólt eredményező Chelsea-attak, hogy Ramires sprintben húzta ki a szélre a támadást, Lampard azonnal osztotta neki a labdát, ő meg egyszer előkészített, egyszer befejezte maga.

Nagy kérdés, a várhatóan erős bajor labdabirtoklási fölény és a londoniak által lezárt szélek, a sok fejpárbaj, taktikai fault és ütközés közepette a megszerzett labdákkal mit tud majd kezdeni a Chelsea. Drogba kulcsfigura lehet, ahogyan Mata is. Ramires hiányában alighanem rajtuk áll vagy bukik, hogy milyen BL-döntőt látunk. Fernando Torres? Nagy dobás lenne, ha ő döntene el bármit a kispadról érkezve – de vele kapcsolatban még mindig ez a jelenet ugrik be nekünk (szereplők: Roman Abramovics, Fernando Torres menedzsere és a papagáj szerepében Fernando Torres):

Michael Ballack megmondta a tutit: a Chelsea hülye lenne mást játszani, mint ami a Barcelona ellen bevált. Nyerni akarnak, nyilvánvaló – épp ezért nem választhatnak mást, mint amit nagyon tudnak.

Mert nagyon tudják, ez kétségtelen, és aki esetleg még a Napoli v agy a Benfica legyőzésekor is csak az „öreg” Chelsea utolsó – szerencsés – nekibuzdulásáról beszélt, mostanra annak is be kell látnia: nem csak egy hattyúdalról van szó, még ha tényleg nem is nagyon lesz több esélyük. Hanem arról, hogy ez egy bizonyos játékban nagyon erős csapat, amelyik ezt az erőt még ma is képes demonstrálni.

A Beugró utolsó (?) adása

Roberto Di Matteo mindenképpen hős lesz, mert egyrészt megnyerte az FA-kupát a csapattal, másrészt bevitte őket a BL-döntőbe, harmadrészt pedig úgy dolgozik, hogy még a finálé előtt két nappal is a helyére pályázó nagy nevek jelentik a slágert a sajtóban, nem ő. Ezt hívják alázatos hozzáállásnak.

Csodát tenni nem tud, amit a Chelsea produkál, abban semmi csoda nincsen - hacsak a Barcelona elleni első meccsen csodának nem nevezzük, hogy a katalánok még az üres kaput sem találták el. A visszavágó már racionálisabb meccs volt, nem véletlen Chelsea-sikerrel. Ha a tendencia folytatódik, a Bayern ellen törvényszerű is lehet, hogy érvényesíteni tudják akaratukat, hazai pálya ide vagy oda.

„Nem biztos, hogy akkora előny lesz nekik az Allianz Aréna – mondta Di Matteo – akár túl nagy terhet is rakhat rájuk, hogy otthon vannak egy ki-ki meccsen. Nagyon jó csapat, a Dortmund elleni vereségükből felesleges lenne kiindulni, egy mérkőzés volt, semmi több.”

„Nagyon jó csapatunk van, ami három sorozatban állt helyt, és bárki játszik, a legjobbját próbálja adni. Így lesz most is, aki pályára lép, száz százalékot fog nyújtani. Természetesen beszéltünk már az elvesztett moszkvai döntőről. Nagyon közel állt a csapat a sikerhez akkor is. Nagyon örülünk, hogy megteremtettük magunknak az új esélyt.”

AP / Andres Kudacki

Frank Lampard annyi katartikus pillanatot átélt már a Bajnokok Ligájában, hogy feleslegesen nem fog megrendülni, főleg, mert a hideg fejre nagy szüksége lesz. Rajta fog keresztülfutni minden megszerzett labda.

 „A moszkvai vereség nem olyan trauma, amit minden nap felelevenítünk, a futballban megtanulja az ember, hogy nem lehet mindig nyerni.  A lényeg, hogy tanulj a vereségből. A moszkvai csalódást arra kell most használnunk, hogy idén mi örüljünk. Láthatták, hogyan ünnepeltünk Barcelonában a pályán – mert megteremtettük a lehetőséget, hogy most végre ünnepelhessünk a végén is.”

Ha tippelni kell: Bayern

Négy éve-két centin, meg John Terry stoplisán múlott, hogy Avram Grant nem lett iseretlen, beugró edzőből BL-győztes tréner. Di Matteonak vajon sikerül? 11-esekre talán nem akar játszani csapata, mert németek ellen ez kicsit az öt golyóval játszott orosz rulettre hasonlít. De hogy a Chelsea nem fog siettetni semmit, az biztos.

Lehet unalmas meccs, lehet igazi dráma – ha tippelnünk kellene, egy szoros Bayern-sikerre tennénk. De a Bajnokok Ligájára is igaz, ami minden versenyre: a döntő külön műfaj. Itt mindennek az ellenkezője is megtörténhet.

Bajnokok Ligája, döntő:

Bayern München (német) - Chelsea (angol), München, 20.45 vezeti: Proenca (portugál)

TV: Digi Sport 19.30, TV2 20.25