A magyar olimpiai kajakos csapat furcsa párosa alig másfél éve ült össze. A hosszú sérülése után visszatérő „Kökszi” ekkor jelentkezett be az akkor épp ugyanitt, Szolnokon készülő, Szilárdi Katalin által felkészített kajakos csoportba, csak hogy Dombival mehessen párost. „Ő volt egyedül szabad.” – indokolja a választását először némi iróniával Kökény. „Azért mentem oda, mert 2010-ben mentünk négyest, ami az Eb-n az nagyon-nagyon jó volt. Nekem az nagyon tetszett, amit Rudi ott csinált. Másodikak is lettünk, nagyon felülteljesítettük azzal a négyessel azt a teljesítményt, amit én gondoltam volna. Úgyhogy ezért is gondoltam őrá.”

MTI / Kovács Tamás

„Akkor én az egyes válogatózásra készültem, hogy azzal bekerüljek a négyes hajóba.” – emlékszik vissza a közös történet elejére Dombi. De „Kökszi” jött, a terv pedig változott. A négyes helyett a páros siker lett a közös cél. „Természetesen tetszett az ötlet. De amikor beültünk a hajóba, akkor még annyira nem csúszott jól, mivel Roland sérülésből jött vissza. De már érezhetően jó volt evezni együtt. Aztán, ahogy összeszedte magát, be is gyorsult a hajó.”

A vízen elosztják a szerepeket. A rutin és a nyugalom Kökény hozománya, míg Dombi a robbanékonyságát és a győzni akarását hozza a hajójukba. Kiegészítik egymást, és tanulnak is a másiktól. Hogy azt a bizonyos olimpiai egy kilométert a lehető leggyorsabban tudják majd teljesíteni.

„A munkabírást lesem el tőle. Hogy hogyan lehet eljutni oda, hogy igazán bírós legyen az ember, mert ugye ez egy állóképességi táv, amit mi megyünk. Úgyhogy az kell a háttérbe.” – meséli a 11 évvel fiatalabb Dombi. De ebben az egységben az öreg is tanul a fiataltól. „Az akarását mindenképpen tanulom. Az nagyon jó. Ez a legfontosabb, hogy veszett helyzetből is mindig nyerni akar. Ez nagyon benne van, hogy bebizonyítsa, hogy ő a legjobb.” – emeli ki Dombi legjobb tulajdonságát Kökény Roland.

MTI / Kovács Tamás

A fiúk azonban nem csak a vízen, hanem a parton is teljesen eltérő karakterek. „Roland a koránál fogva, jó értelemben véve nagyon tapasztalt és érett gondolkodású. Ez nagyon jó, mert lehet rá építeni, ez nekem nagyon fontos.” – jellemzi kétszeres világbajnok társát Rudi. „Fiatalos hozzám képest. Én kicsit megfontoltabb vagyok, ő meg annyira nem.” – vázolja már Dombi jellemét a hajó szeniora. „Sok mindenben elég hirtelen, de ez adódik az ő természetéből. Annyira nem érett meg még, mint mondjuk én. Amikor fáradt, akkor kicsit magába fordul. Akkor nem tud annyira vidám lenni, de ilyenkor megpróbálom kizökkenteni. Egy kicsit hullámzik.”

Míg Dombinak a hangulata, addig Kökénynek a pályafutása volt elég hullámzó. 2004 és 2006 között még a csúcson volt, ekkor nyerte mindkét világbajnoki aranyát is. Két évvel később Kolonics György, majd egy évre rá édesapja halála miatt viszont kétszer is majdnem letette a lapátot.

„Ezek a hullámvölgyek nem miattam alakultak így, hanem a körülmények miatt.” – mesél a nehézségekről Kökény. De sportember lévén nem adta fel az álmait, és a londoni kijutás őt igazolja. „A körülmények jók. Most van végre egy olyan párom, akivel tényleg teljesen összepasszolunk. Úgyhogy emiatt egy kicsit jobb. Én ugyanazt tudom, mint tíz-tizennégy éve.” 

MTI / Kovács Tamás

„Az izmaikon keresztül is kommunikálnak egymással. Ez nagyon érdekes.”- jellemzi a londoni ezer méteres párost az egység edzője, Szilárdi Katalin. „Azért megy jól ez a páros, mert két kiváló egyéni teljesítmény találkozik össze. Másrészt pedig a különbözőségeik miatt. Amiatt, hogy kiegészítik egymást párosban. A Dombi Rudi az robbanékonyabb, a Kökszi az pedig sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményre képes. Technikailag mind a ketten kiválóak. Mind a kettő nagyon jól alkalmazkodik.”

Szilárdi Katalin szerint ráadásul az eltérő személyiségük ellenére a munka szempontjából fontos tulajdonságaik is összevágnak. „Képesek minden helyzetnek meglátni a pozitívumát. És vidáman állnak hozzá a munkához. Szeretik a munkát. Ahogy Csontvárynál olvastam, hogy zseni lehet az, aki a munkát szeretettel végzi, a gondolattal a jövőt keresi. Ez őbennük megvan folyamatosan.”

MTI / Kovács Tamás

Az első olimpiájára készülő Dombi komoly álmokat dédelget, minimum finálét vár maguktól Londonban. „Kudarc lenne, ha nem jutnánk döntőbe. Siker természetesen az első három hely valamelyike. De ezeket azért nem nézem ilyen drasztikusan.”

„A siker az, hogyha tudunk egy olyan pályát menni, amire azt mondhatom, hogy ez egy tökéletes, nagyon jól végigevezett pálya volt. A kudarc meg az, hogyha ezt nem tudom elmondani futam után.”- mondja ugyanerről szokásos visszafogottságával Kökény Roland. Az elvégzett közös munkájukban azonban ő is nagyon hisz. „Hogyha ezt tényleg leevezzük úgy, ahogy tudjuk, ahogy ki van ez találva ez a dolog, akkor nagyon jó eredmények sülhetnek ki belőle.”

Dombi az első, Kökény pedig biztosan az utolsó olimpiáján, a világ egyik legkiegyenlítettebb mezőnye ellen készül. Eltérő adottságúak, különböző személyiségek, és mégis tökéletesen harmonikus csapatban alkothatnak maradandót Londonban. Dombi Rudolf és Kökény Roland augusztus 6-án, az előfutamban kezdi meg a férfi kajak kettesek ezer méteres versenyét az Eton Dorney evezős központban.