Az első negyedben felmértük, mire képes az ellenfél, hát a kapunk előtt nem sokra, egyetlen gólt sem lőttek Szécsinek, aki ebben a nyolc percben mindent fogott, közte két bravúros mutatványa is volt. Elöl lehettünk volna pontosabbak, mert mi is csak egyszer találtunk be, de látszott, hogy Kemény Dénes csapata kellően motivált, és lesz javulás.
MTI / Kovács Anikó
A második menetben aztán öt góllal tömtük ki Moses kapust, mi pedig kettőt kaptunk csak, ebben az időszakban Madaras ragyogott ki a mezőnyből, de Szécsi továbbra is meghatározó volt, például kiszedett egy olyan lövést a rövid felsőből egy alkalommal, amit általában minden kapus bevenne.
Kásás kezdte a gólgyártást a második félidőben. Hosnyánszky és Szivós játszott ekkor átlagon felül, és Szécsi továbbra is bravúrosan védett. A harmadik negyed végére minden izgalom elszállt, 10-3 volt az állás huszonnégy perc után. Teljesen készen volt az USA csapata ekkor már, szomorúan bámulták, hogy mi mit játszunk a vízben, ellenállást nem tudtak kifejteni.
A negyedik negyed így szépen „megedzőmeccsesedett”, azaz nem kellett görcsölni az eredmény miatt, könnyedén játszhatott a magyar válogatott. Kásás Tamást kell kiemelni még, tanári módon védekezett az egész meccsen keresztül, még a negyedik negyedben is koncentrált volt a háromszoros bajnok. A csapat már nem annyira, de hát ki vethetné a szemükre ekkora előny birtokában, ha kiengednek kicsit. Mindenesetre egy izgalmas adat a meccsből hűen tükrözi a magyar csapat erősségét: kilenc emberelőnyből nyolcat bedobtunk.
MTI / Kovács Anikó
Van mire építkezni, na. És van miben bízni.
