Nehéz meccsre számított mindenki, az is lett belőle. Egyrészt, mert az ausztrál csapaton látszott, hogy bivalyerős, pont az amerikaiak ellen mutatták meg, hogy szinte bármire képesek. Lássuk be, a meccs előtt is ők voltak az esélyesebbek, a mai meccs játékát látva azt lehet mondani, hogy joggal.

Kovács Tamás/MTI

Egyszerűen jobban védekeztek ma nálunk, az első perctől kezdve. Ehhez még hozzátehető, hogy vannak jó lövőik is, Beathworth például, aki négy gólig jutott ezen a találkozón. Az első negyedben például kihagytunk négy emberelőnyt, négyből, ez szinte megbocsáthatatlan ezen a szinten. Az első két negyed amúgy is reménytelen volt, nem jött be semmi, Bolonyai Flóra, a kapusunk nem is találkozott a labdával.

Aztán kapust cseréltünk, és feljavultunk. Nem látványosan, továbbra is iszonyatosat kellett melózni már azért is, hogy lőni tudjunk, szóval semmi más nem kellett a javuláshoz, mint az, hogy belődöztük az emberelőnyöket. A negyedik negyedre annyi önbizalmunk is volt már, hogy kapura mertek lőni a lányok, mert addig az sem volt, toszogatták egymás elé, néha valaki lőtt, de csak azért, mert lejárt volna a támadóidő.

MTI / Kovács Tamás

És egyszer csak csoda történt.

Már elvesztettük a meccset, mentek egy góllal, és pár másodperc volt csak hátra, amikor az ausztrál kapus kezében volt a labda. Mindenki a kapunk felé tempózott, igazából már esélytelen volt a magyar csapat. Antal Dóra prdig odaúszott Mc Cormick -hoz, és elvette a kapustól a labdát. Majd az üres kapuba tekerte. Tényleg nem láttam még ilyet. Ezzel lett egyenlő, és jutottunk hosszabbításig.

Kovács Tamás/MTI

Sajnos a csoda sem rázta fel a magyar csapatot, a hosszabbításban sem mertünk vállalkozni, nem volt vezér a csapatban. Az ausztrálok meg begyömöszköltek két gólt, és elvitték a bronzérmet előlünk. Megérdemelték sajnos, aki mást mond, nem látta ezt a meccset.

Ausztrália-Magyarország: 13-11 (2-1, 5-3, 3-4, 1-3 - 1-0, 1-0) - hosszabbítás után
-----------------------------------------------------------------------
Vízilabdacsarnok, 5000 néző, vezette: Adrian Alexandrescu (román), Dragan Stampalija (horvát)

Magyarország: Bolonyai Flóra - Antal Dóra 1, Szücs Gabriella 2, Drávucz Rita 2, Keszthelyi Rita 3, Bujka Barbara 2, Menczinger Katalin, csere: Kisteleki Hanna, Czigány Dóra, Takács Orsolya, Tóth Ildikó, Csabai Dóra 1, Gangl Edina (kapus)

Az ausztrál góldobók:
Gemma Beadsworth 4, Ash Suthern, Rowie Webster, Holly Lincoln-Smith 2-2, Nicola Zagame, Jane Moran, Kate Gynther 1-1

Takács Orsolya: "Nem játszottunk jól, és az utolsó leheletünkig küzdöttünk. Az, hogy két másodperccel a vége előtt egyenlítettünk, és a sírból visszahoztuk a meccset, a csapat tartását bizonyítja. Sajnálom, hogy nem sikerült érmet szereznünk, viszont most jobb érzéssel zártam a tornát, mint négy éve Pekingben. Akkor érmet reméltek tőlünk, most nem, mégis hittünk magunkban. Rengeteg új játékos van a keretben, akiknek ez volt az első olimpiájuk, és már a kijutás is bravúr volt, nem csak a négy közé jutás. Az utóbbi egy éve ennek a csapatnak fergeteges volt."

Gangl Edina: "Nagyon fárasztó volt visszajönni a meccsbe, és ledolgozni a komoly hátrányunkat. És aztán ott volt ez a gól, amiről sokáig beszélni fognak, hiszen a küzdeni akarás példája volt. A hosszabbításban is volt esélyünk, de nem szabad a bírókkal foglalkoznunk, mert akkor téves következtetéseket is levonhatnánk."

Merész András szövetségi kapitány:"Mint az olimpia eddigi meccsein, ma is dadogósan kezdtünk, bár még így is a legjobb negyedünk volt, hiszen sok gól helyett csak egy volt a hátrányunk. Utána azonban az ausztrálok elmentek négy góllal, de ahogy védekezést váltottunk, összeállt a játékunk, működött a támadójátékunk is, a legvégén pedig szó szerint a medence mélyéről jöttünk vissza. Amit Antal Dóri az egri "kavicsosban" megtanult, az köszönt annál a csalafinta gólnál vissza, ilyesmire, efféle vagányságra csak magyar vízilabdázó képes. A hosszabbításban azt vártam, hogy a lélektani előny nekünk kedvez majd, sajnos nem így történt, és ez nemcsak rajtunk múlott. Ami a játékvezetést illeti, nos - amint az utólag kiderült - a román bíró ért magyarul is, így csak annyit mondok: csókoltatom..."