Előbb-utóbb már csak nem demokratikus országok vállalják az olimpiák költségeit – jósolta egy, a holland kormány által megrendelt 2012-es jelentés. Ha nem csak Budapestre szól is az üzenet, érdemes elgondolkozni egy amerikai sportközgazdász, Andrew Zimbalist új könyvén, amely e jóslat hátterét vázolja fel. Vajon mi lehet az oka, hogy Oslo visszavonulása után a 2022-es téli olimpiára már csak Peking és a kazah Almati jelentkezik? Vajon mi lehet annak hátterében, hogy a 2004-es nyári játékokat még 12 város szerette volna megrendezni, 2020-ra már csak 5 jelentkező akadt?

Tele van a világ gyomokkal benőtt vagy legalábbis kihasználatlan sportpályákkal és stadionokkal („fehér elefántoknak“ hívják az ilyen fölösleges, félresikerült beruházásokat), amelyek mind az olimpiákra, esetleg foci-vb-kre épültek. Önmagában ez is jelzi, hogy – fenntartási költségek formájában – a világesemény még évekkel később is eszi (vagy enné, ha lenne miből) az adófizetők pénzét. Brazíliában valóra vált a jóslat: akad 40 ezer fős új stadion, amelybe a helyi második ligás csapat meccsei nagyjából másfél ezer nézőt vonzanak.

AFP / Fabrice Coffrini

Zimbalist szerint bölcs városvezetők a mai körülmények között mindenképp ellenállnak a Nemzetközi Olimpia Bizottság (NOB) szirénhangjainak. A legutóbbi ritka eset, amikor egy olimpia kifizetődött, 1984 nyarán volt Los Angelesben. Azóta a NOB a televíziós bevételeknek már 70 százalékát zsebeli be (1960-1980 között csak 4 százalékát). Ráadásul Londonban (2008-ban) és Pekingben (2012-ben) a nyári játékok heteiben nem nőtt, hanem csökkent a külföldi látogatók száma.

Zimbalist azt javasolja, hogy a NOB (és a nemzetközi labdarúgó szövetség, a FIFA) szokjon le arról, hogy új létesítmények építését várja el a házigazdáktól. És persze ne hasítson ki akkora részt a bevételekből. Nem is beszélve arról, hogy átláthatóvá kellene tenni, melyik város pályázatát miért fogadták el. Nem túl reális kívánság a sporthatalmasságok egyre legendásabb korrupciós ügyei láttán.