„A környező országokból érkező átlagos képességű játékosoknak jobb Magyarországon átlagosnak lenniük, mert az ottani átlaghoz képest nálunk magasabb fizetést kapnak. Valószínűleg ez részben magyarázat arra is, hogy miért lepi el rengeteg légiós az első osztályú bajnokságot” – indul a Nemzeti Sport publicisztikája.

Majd azzal folytatják, jó itt lenni, mert ezek szerint a kluboknak is van pénzük, a légiós kontra magyar focista kérdésre pedig az a válasz, hogy utóbbiak nem ütik meg a külföldiek játéktudásának szintjét. „Ördögi kör, mert van benne igazság, más kérdés, hogy így sosem derül ki, mit is érnek a magyar srácok.”

Példának hozzák fel Windecker József esetét, aki Újpesten 2 milliós nettó fizetésre mondott nemet, és minden bizonnyal Felcsúton folytatja, ezzel pedig a lap szerint kiderült, „a nagy átlag jól elvan”. Szóba kerülnek a hazai nézőszámok is, amik félelmetesen alacsonyak, erről a Sport azt írja, hogy:

„meglehet, hogy a hazai foci passzív tábora nagy, ám a helyszíni nézőszámok nem azt mutatják, hogy túl sokan választják a szórakozásnak ezt a fajtáját. Ha erre gondolok, az itthoni futballisták ár-érték aránya túlzó.”

Végül az akadémistákon, az utánpótláson a sor a jegyzetben, a lap szerint önerőből megoldhatatlan az előrelépés a magyar fociban, ezért „a klubok nem mehetnek a régióban versenyképes fizetések alá, mert ekképpen a hazai piac ennyire sem lenne vonzó”. A megoldás a Nemzeti Sport szerint: több pénz, amivel el lehetne érni a BL vagy az Európa Liga csoportkörét. De még szerintük is kockázatos ez a befektetetés, mert nem biztos, hogy megtérülne.