Focinyár 2018
Van-e ennél nagyobb sportesemény a világon? Egyesek szerint az olimpia az, mások állítják, a labdarúgó világbajnokság a csúcs. Most, közvetlenül a döntő után, annak hatása alatt, utóbbiakkal értünk egyet. Ezen az oldalon felidézheti a pillanatokat, amelyek ezt igazolják.
Nagy Iván Zsolt: Erre képes egy tízmilliós ország
Amióta 2004-ben Görögország, majd 2016-ban Portugália Európa-bajnok lett, már semmiféle abszurditást nem szabad kizárni egy nagyobb focitornán. Ha ezek megtörténhettek, akkor bármi. Kivéve egyet: hogy Japán hétfő este legyőzze Belgiumot.
Egész őszintén: ha van csapat ezen a világbajnokságon, amelyik nem érdemelte meg, hogy továbbjusson a csoportból, az Japán. Kolumbia ellen a harmadik percben kerültek emberelőnybe (és rúghattak tizenegyest), Szenegál ellen feleannyiszor lőttek kapura, mint Manéék, de kihúzták döntetlenre, végül kikaptak azoktól a lengyelektől, akik nem hogy kiestek addigra, de talán azt sem vették még észre, hogy elkezdődött a világbajnokság. És még így sem jutottak volna tovább, ha nincs a FIFA Fair Play-indexe (a világ pofátlansága, hogy a FIFA nevű szervezet és a Fair Play fogalom összekötése, de ezt tényleg hagyjuk), és hát a focivilágban láthatatlan japánok nyilván sokkal kevesebb sárga/piros lapot kaptak, mint a focit igen látványosan játszó Szenegál.
Ehhez képes ugyebár ott van Belgium… A FIFA világranglistája semmit sem ér, de azért ennek a mostani semminek a harmadik helyén csak a belgák állnak (Japán a 61.). És tudnék még érvelni például játékosokat sorolva (Hazard, Courtois, De Bruyne, Lukaku stb.), vagy a csoportbéli kilenc rúgott góllal, vagy azzal, hogy ott még akkor is meg akarták verni az angolokat (meg is verték), amikor ha semmit nem csinálnak, csoportmásodikként simán a könnyebb továbbjutási ágra kerülhettek volna.
De ne ezt nézzük. Inkább azt, hogy van egy 10-11 milliós ország, amelynek szebb időket látott fociválogatottja a kétezres években totálisan eltűnt, lényegében semmiféle értékelhető eredménye nem volt. Erre nekiestek, és baromi tudatosan, profikkal, nem politikusokkal és opportunista álszakemberekkel kineveltek egy generációt, amelyik most képes bárkit, bármikor legyőzni a világon. És akiket még akár világbajnoknak is el lehet képzelni, bár ez még elég meredek ötlet.
Szóval, Belgiumnak győznie kell Japán ellen, akaratlanul is üzenetet küldve ezzel egy 10 millió környéki országnak, ahol a fociválogatottat már jó ideje az is hülyére veri, aki nem akarja. Talán azok, akik ott ígértek belga mintára feltámadást, végre megértik: elbuktak, menni kell.
Dercsényi Dávid: Ne röhögtessetek, két gólt kapni Tunéziától?
Jó, tudom, tiszta sor, ha a vb-n az egyetlen állva maradt ázsiai válogatott csap össze az eddig legtöbb gólt szerző belga csapattal, sorai közt a gólkirályi címre hajtó Romelo Lukakuval, a legutóbbi világranglista 3. helyezettjével, a végső győzelemre is esélyes vörös ördögökkel, akkor a belga kiütés, K.O., alázás, cunami, vérfürdő lesz a végére. Na persze, ahogy azt egy nemlétező nemzet elképzeli.
Vegyünk sorba pár dolgot. Japán pontosan annyira tud védekezni, mint az összes többi csapat, játékosai topligákban edződnek, és ez ezen a vb-n már fél siker.
Belgium? Ne röhögtessetek, két gólt kapni Tunéziától? Az pedig, hogy a FIFA-ranglista 3. helye mit ér, pontosan mutatja, hogy a papíron legerősebb lengyelek csont nélkül estek ki épp a japánok H-csoportjából.
Fellaini csak a haja miatt lehet válogatott, míg Leicesterben játszó Okazaki vagy a Borussia Dortmundban légióskodó Kagawa bármikor jó egy gólra a világ bármelyik válogatottja ellen.
Mondjak még valamit? Oroszország és Spanyolország meccse dereng még, kedves Belgium? De hát mit is várunk egy olyan nemzettől, amely csak gofrit meg majonézes rósejbnit képes kisütni nemzeti eledelként, a kormányalakítás pedig általában már meghaladja a képességeit.
