Most, hogy ennyire drágul minden, első ránézésre egész jó ötletnek tűnik az, ahogyan 2020 nyarán a magyar Formula–1-es futam szervezői lefixálták a nemzetközi szervező céggel a jogdíjat évekre előre. Akkor ugyanis a korábbi szerződést módosítva abban állapodtak meg: 2021 és 2027 között 4 százalékkal emelkedik évről évre a jogdíj, amelyet a magyar fél fizet. Ez kevesebb, mint az addigi egyezség 5 százalékos évi emelése, ráadásul az eredetileg tervezetthez képest néhány százezer dollárral alacsonyabb szintről indult a számolás. Ennyi áremelés természetes velejárója egy nagyobb üzletnek, idén pedig azt gondolhatnánk, hogy jócskán az infláció alatt van –

csak sajnos az összeget dollárban adták meg, márpedig akkor még csak 300 forint volt egy dollár, most pedig nagyjából 400.

Valószínűleg amikor arról esik szó a hírekben, hogy mennyire gyengül a forint, nem a Formula–1 rendezésének költsége jut a legtöbbeknek eszébe elsőre, pedig komolyan drágul a verseny a gyenge forint miatt is. Különösen akkor, amikor a dollár rendkívül erős a világpiacon, a forint pedig nagyon gyenge minden máshoz képest is, hát még az amerikai devizához viszonyítva. A jogdíj a szerződés szerint 2021-ben 45 035 552 dollár volt, nem nehéz kiszámolni, hogy idén a 4 százalékos növekedéssel így 46 836 974 dollárról van szó. Csakhogy az árfolyamváltozás miatt tavaly nagyjából 13,5 milliárd forintot jelentett a jogdíj, idén 400-as dollárárfolyamnál 18,7 milliárd forintot. Tehát hiába szólt a szerződés 4 százalékos drágulásról dollárban, ugyanez forintba átszámolva már 38 százalékos áremelkedés.

Persze ez csak egy látványos tétel a verseny szervezésének sok költsége közül. Azért érdemes mégis külön foglalkozni vele, mert a magyar szervezők kommunikációja az: a verseny önellátó a jogdíjat leszámítva. Ez a megállapítás önmagában a jobb években igaznak tűnik a beszámolók alapján, csak épp nem árt tudni azt, hogy a jogdíj mennyire fontos része az egész költségnek.

Az, hogy az államra szükség van egy magyar verseny megszervezésénél, nem újdonság. Már 1985-ben, amikor elkezdték előkészíteni az egy évvel későbbi első Magyar Nagydíjat, hitelt vettek fel a szervezők – a Magyar Autóklub, az Aszfaltútépítő, a Cooptourist, az IBUSZ és a Volán közös gazdasági társasága - az Állami Fejlesztési Banktól, most pedig a 100 százalékban állami tulajdonú Hungaroring Sport Zrt. támogatásainak jelentős részét a költségvetésből adják.

Ha pusztán a Hungaroring Sport Zrt. céges beszámolóit nézzük, azt a választ lehetne adni, hogy igenis lehet Magyarországon nyereségesen F1-versenyt szervezni, az elmúlt években szinte mindig nyereséges lett a vállalat (2020 volt a kivétel, de az nem egy normális év volt). Viszont mivel egy állami vállalatról van szó, ezt nem intézhetjük el annyival, ahogy egy magáncég esetében tennénk, hogy megnézzük a beszámolót, és ha több a bevétel, mint a kiadás, akkor levonjuk a következtetést, hogy jó év volt.

A részletes adatokból már jól látszik, hogy az állam rengeteg pénzt tol be a szervezésbe. 2021-ben például a cég 6 milliárd forint árbevételt szerzett, míg az egyéb bevételek – ide könyvelik el az állami támogatásokat is – 15,3 milliárd forintot jelentett. Ez nem csak a Formula–1 költsége és bevétele, ez a vállalat szervez más, a Hungaroringen rendezett versenyeket is, és a Red Bull Air Race itteni futamának felelősei is ők voltak, de a fő bevételi, és természetesen kiadási forrás az F1. A rendezés ára amúgy látványosan nőtt az elmúlt egy évtizedben. A szervező cég összes kiadása először 2012-ben érte el a 10 milliárd forintos határt. Három évvel később már 15 milliárdnál tartottak, a 2021-es beszámolójuk szerint pedig már megvolt a 20 milliárd is.

Érdekes részlet, hogy a magyar verseny szervezője ugyan az állami cég, a jegyértékesítést nem ez végzi. A magyar F1-jegyek értékesítésének feladatát még 1993-ban kapta meg az Ostermann Kft. Ennek a cégnek az elődjét Ausztriában alapította Gerstl Péter és Frank Tamás, akiknek nagy szerepük volt a verseny első évtizedeiben a szervezésben – ma már egyikük sem él, az örököseik viszik tovább a céget. A vállalatnak a céges beszámolók szerint a Hungaroring Sport Zrt. a legnagyobb megbízója.

Az persze minden nagy sporteseménynél elhangzik a gazdaságosság érvei között, hogy az országimázs szempontjából rendkívül sokat jelent, és az ide érkező külföldiek is eleget költenek ahhoz, hogy megérje a szervezés. Érdemes ezt kettébontani. A verseny miatt ide látogató külföldiek költései szinte biztos, hogy önmagában nem hozzák vissza az állami kiadást. Ugyan erről csak becsléseket lehet készíteni, de az jól mutatja a nagyságrendeket. A szervezők évről évre arról adnak ki számokat, hogy a teljes versenyhétvégén összesen nagyjából 200 ezer néző látogat ki a Hungaroringre, közel felük vasárnap. A becslések szórása nagy, valahol 25 és 50 százalék között lehet közöttük a külföldiek aránya. De még 100 ezer külföldinél is úgy kellene számolni, hogy 187 ezer forintot kellene fejenként költeniük, hogy pozitívra kijöjjön a mérleg, miközben a turisztikai adatok szerint a Magyarországra érkező külföldi vendégek átlagosan fejenként napi 16 ezer forintot költenek. Vagyis ha még sokkal több pénzt is hagynak itt a versenyre érkezők, mint az átlagos külföldi turista, nyereséges akkor sem lesz.

Egész más kérdés az országimázs. Az valóban van, és nem elhanyagolható, hogy jelentős ingyen reklámot kap Magyarország a Formula–1-es versenyhétvégének köszönhetően. A gond ezzel az, hogy ahogy ennél a versenynél, úgy más sporteseményeknél sem lehetett igazán számszerűsíteni azt, hogy ez forintban mennyit jelent. Egyelőre erről annyit sikerült kimutatniuk közgazdászoknak, hogy egy olimpia megrendezése már tényleg évekre érezhetően megdobja az országba érkező turisták számát, de még egy foci-vb vagy egy Formula–1-es verseny esetében sem sikerült arról precíz számítást készíteni, milyen hatása lesz a turizmusra, hogy sok sportrajongó hallja majd a tévében Magyarország nevét.