„Minden volt a mai versenyen, de azt hiszem, így is elégedettek lehetünk a végredménnyel. Talán a májusi, júniusi időszakban nem gondoltuk volna, hogy ennyi 80 méter dobok majd a világbajnokság döntőjében” – mondta Halász Bence kalapácsvető azután, hogy bronzérmet nyert a budapesti atlétikai világbajnokság második versenynapján.

A világbajnok, meglepetésre, a kanadai Ethan Katzberg lett az ötödik sorozatban elért 81,25 méteres dobásával, míg második helyen az olimpiai bajnok lengyel Wojciech Nowicki végzett 81,02 méteres eredménnyel. A magyar atléta legjobbja 80,80 lett, amelyet az első dobásával ért el. Ezután volt még egy 81,02-es kísérlete is, amelyet előbb érvényesnek ítéltek, és fel is tüntettek az eredménylistában, aztán törölték.

Halász Bence bronzérmes a budapesti vb-n

A magyar kalapácsvetőnek törölték a legjobb dobását, de így is a harmadik helyen végzett.

Az elvett dobásáról szólva azt mondta, sajnálta, ami történt, „de az érzés gyorsan elmúlt, mert a versenyen nem akartam magam sajnáltatni”. Megjegyezte azt is: merne pénzt tenni arra, hogy az a kísérlete is érvényes volt, és nem biztos, hogy nem kerül majd vissza a neve mellé. „Az érem sorsán nem változtatna, hiszen Nowickinek a második legjobb dobása egy centivel jobb, mint az enyém. Ezek az egy centik kísértenek a világbajnokságon, Dohában is pont ennyivel maradtam le az ezüstéremről. De nem sajnálom. Ez életem egyik legjobb versenye volt. A közönség meg az edzőim talán még így is azt mondják, hogy maradt benne, de ha már most meglenne minden, amit szeretnénk, miért dolgoznánk tovább?”

Edzője, Németh Zsolt arról beszélt, hogy döcögősen indult Halász szezonja, az alapozás során kétszer is olyan sérülést szenvedett, „amit nehezen lehetett helyrehozni”. De mivel a vb-re a kvalifikációs szintet már korábban megdobta, elég volt mostanra kihegyezni a formáját. „A versenylónak a derbi napján kell a legjobban futni, ez most is sikerült. Ha a bemelegítő dobást is belevesszük, elmondhatjuk, hogy élete tíz legjobb dobásából hatot ma mutatott be, úgyhogy minden dicséretet megérdemel.”

Halász azt is elmondta, hogy segítette a közönség biztatása, és minden pillanatát élvezte a versengésnek. Németh Zsolt pedig elcsukló hangon tette hozzá: fantasztikus érzés volt, amikor tanítványa első dobása után felharsant a „ria, ria, Hungária” a közönség soraiból.

Halász arra a kérdésre, hogy honnan szedte a mentális erőt a folytatáshoz, miután elvették a legnagyobb dobását, azt mondta: „Ilyen a sport, küzdeni kell. Úgy voltam vele, hogy bármi jön, küzdök, mint egy spártai katona. Most ez elég volt a bronzéremre.”

Amikor arról kérdezték, hogyan készült mentálisan a vb-re, amikor teljes magyar sportsajtó tőle várta a magyar érmet, úgy felelt: „Az volt a legnagyobb felkészülés, hogy ha görgettem a híreket a telefonomon, és megláttam egy olyan cikket, ami rólam szólt, gyorsan továbblöktem, hogy véletlenül se olvassam el. Hatalmas nyomást tud tenni a média sajnos a versenyzőre. Soha nem dicsértem meg magam, de most hadd tegyem meg: az érettségemet kicsit talán bizonyítja, hogy ezt meg tudtam oldani, le tudtam gyűrni ezt a hatalmas nyomást. Ez tegnap sokkal nagyobb volt, ma, azt hiszem, kívülről is látszott, hogy sokkal magabiztosabban léptem be a küzdőtérre.”

Arról, hogy mit hozhat a jövő, azt mondta Halász: „Remélem, hogy ebben még nagyon sok van. Mindig emlegetjük, hogy 2032-es olimpia... Megállapodhatunk ebben?” Hozzátette még szerényen, hogy szerinte nem az ő érdeme, hogy ilyen korán felért a legjobbak közé. „Ilyen edzők és ilyen orvosi stáb nélkül ez nem ment volna. Ez a közös munka eredménye, ebben mindenkinek ugyanakkora része van.”