Az USA másodszor házigazda és tizenegyedik alkalommal van ott a labdarúgó-világbajnokságon, ami Magyarországnak kilencszer sikerült. Az európai típusú foci a tengerentúlon messze nem olyan népszerű, mint az amerikai társa, de egy csodát már elkönyvelhetett.
Robusztus alkatuk miatt súlylökők csapatának is nevezte a sajtó az első világbajnokságon megjelent amerikai válogatottat, amely az 1930-as uruguayi torna 13 csapatának egyike volt. Selejtezőket nem tartottak, és nem jött össze a FIFA és akkori elnöke, a francia Jules Rimet által remélt 16 válogatott, mert a nagy gazdasági világválság idején Európából a magas költségek miatt csak Belgium, Franciaország, Jugoszlávia és Románia képviseltette magát.
A Paraguay elleni mérkőzésen az amerikai Bert Patenaude érte el a vébék történetének első mesterhármasát, amit a FIFA csak jóval később ismert el, mint ahogy az USA bronzérmét is, mert azért nem játszottak mérkőzést, de az elődöntőben az argentinoktól 6-1-es vereséget szenvedett amerikaiak teljesítménye volt a harmadik legjobb.
Nem játszhatott mezítláb, ezért inkább visszalépett a tornától az indiai válogatott. Állítólag tévedésnek hitték az újságírók a 0-1-es eredményt, ezért inkább „átjavították” 10-1-re. A kapus kiütötte a csatár három fogát, mégsem kapott még sárga lapot sem. Ez történt a focivébéken 1930-tól 2022-ig.
Az 1934-es olaszországi vébére Észak-Amerika képviseletében az USA és Mexikó is benevezett, hosszú hajóút után három nappal a torna kezdete előtt Rómában selejtezőt játszottak. Mexikó vesztett, és indulhatott is haza, ahogy nemsokára az USA is, amely nem élte túl az első fordulót, rögtön 7-1-re kikapott a végső győztes olaszoktól.
Az 1938-as franciaországi vébéről visszaléptek az amerikaiak, a következőre pedig, 1950-ben teljesen esélytelenül érkeztek. Akárcsak az 1930-as válogatott, a két évtizeddel későbbi is amatőrökből állt. A csapat torna előtti három mérkőzése 0-4, 0-5 és 0-11 arányú vereséget hozott, és a „civilben” halottaskocsit vezető kapus, Frank Borghi a „hatgólos csoda” gúnynevet kapta, mert meccsenként átlagosan ennyi gólt szedett be.
Focivébés poszterünk böngészésétől garantáltan mindenki világbajnoki hangulatba kerül.
A magát a labdarúgás szülőhazájának tartó – és az első három világbajnokságtól az eseményt lenézve távol maradó – Anglia az 1950-es brazíliai tornán debütált. A Belo Horizonte-i stadionban tízezer néző volt, s 400 újságíró, közöttük egyetlen amerikai, aki hazai érdeklődés hiányában maga fizette az útját. Mindannyiuk csodát látott. Az öt csatárral játszó angolok az első 12 percben hatszor küldték kapura a labdát, és kétszer is kapufát találtak, utólagos bevallása szerint Borghi azon imádkozott, hogy ezúttal is megússza hat góllal. A 38. percben aztán a New Yorkban éttermi mosogatóként dolgozó Joe Gaetjens a középiskolai tanár csatártársától érkezett beadásból gólt fejelt. Az angolok hiába támadták végig a második félidőt, az eredmény 1-0 maradt. Az városi legendának bizonyult, hogy az angol lapok úgy vélték, a mérkőzésről szóló távirati hírben hibás az eredmény, és azt átírták az erőviszonyokat tükröző 10-1-re.
Az USA három nappal később kikapott Chilétől, és nem jutott tovább a csoportból. Gaetjens nem volt amerikai állampolgár, 1963-ban már hazája, Haiti színeiben játszott vébéselejtezőt. Egy évre rá Francois Duvalier diktátor titkosszolgálata letartóztatta, és valószínűleg agyonverte, mert ő sportoló volt ugyan, de a családja aktívan politizált ellenzékben.
A 2026-os labdarúgó-világbajnokság D csoportjában a házigazda Egyesült Államok, Paraguay, Ausztrália és Törökország száll harcba a továbbjutásért. Ebben a cikkben bemutatjuk a négy válogatott szövetségi kapitányait, legfontosabb játékosait és felidézzük a legszebb góljaikat.
A csodát négy évtizednyi kudarc követte. Az USA sorozatban kilenc vébére nem jutott ki, és az európai futball annak ellenére nem tudott gyökeret verni, hogy az 1970-es évek második felében rövid ideig jó pénzért a brazil Pelé, a nyugatnémet Franz Beckenbauer és a holland Johan Cruyff is a tengerentúlon játszott. Az amerikai válogatott abban az időszakban is okozott meglepetést: 1979. október 26-án a Népstadionban barátságos mérkőzésen 2-0-ra legyőzte Magyarországot.
Az USA az 1990-es olaszországi világbajnokságra jutott ki újra, két évvel azután, hogy a FIFA neki ítélte az 1994-es vébé rendezési jogát – abban bízva, hogy végre sikerül a hatalmas piacot meghódítani, ahol a baseball, az amerikai foci és a kosárlabda óriási tömegeket vonz. Az USA a csoportja utolsó helyén végzett, Csehszlovákiától, Olaszországtól és Ausztriától is vereséget szenvedett. Négy évvel később, immár rendezőként az USA Románia és Svájc mögött, Kolumbia előtt, egy-egy győzelemmel, döntetlennel és vereséggel a legjobb harmadik helyezettek egyikeként továbbjutott a csoportból. (A Kolumbia elleni győztes mérkőzésükön vétett öngólt Andrés Escobar, akit röviddel a hazatérése után Medellínben bosszúból agyonlőttek.)
Az USA 1994-ben a nyolcaddöntőben kikapott a későbbi világbajnok Brazíliától. Az akkor még 24 résztvevős torna 52 mérkőzését a stadionokban összesen 3,6 millióan tekintették meg, ez máig nézőcsúcs a vébék történetében, hiába bővült 1998-ban 32 csapatosra a torna.
A legnagyobb eredmény viszont az, hogy 1996-ban elindult a jelenleg már 27 amerikai és 3 kanadai klubot számláló profi futballbajnokság (Major League Soccer, MLS), ahová az utóbbi években az argentin Lionel Messivel az élen több európai sztárjátékos is igazolt a pályafutása gyümölcsöző alkonyán. Az MLS nyújtotta stabilitásnak és az európai elit bajnokságokban játszó amerikaiaknak is köszönhető, hogy 1990 óta az USA csak a 2018-as oroszországi világbajnokságról maradt le. Igaz, ha túljutott is a csoportból, a nyolcaddöntőben már rögtön kiesett, kivéve, amikor 2002-ben legyőzte az ősi rivális Mexikót, s a negyeddöntőben kapott ki Németországtól.
Az Egyesült Államok válogatottja magyar idő szerint szombaton hajnali háromkor lép először pályára a vb-n, Paraguay ellen.
Donald Trump hiúságát legyezgetve szorgoskodik a maratoni foci-világbajnokság megrendezésén Gianni Infantino FIFA-elnök, aki még azt is megmagyarázza, miért olyan pofátlanul drágák a belépőjegyek.
Nyitókép: Az USA válogatott védője, Alexi Lalas a Kolumbia elleni győzelmet ünnepli 1994-ben. Fotó: AFP / Patrick Hertzog
Június 11. és július 19. között az amerikai focivébére figyel a világ. Három házigazda, 16 helyszín, 48 csapat, 104 mérkőzés – sosem rendeztek még ilyen nagyszabású futballtornát. Kövesse a HVG-n a világbajnokság minden rezdülését.
5 071 632 000 forint, 2 658 350 euró, 1 257 100 dollár.
