Ahol hatalmas, aranyló árpatáblák festik a tájat, ott a sörök országa: Belgium. Talán a szomszédos francia szőlőültetvények, a jó borok közelségének, tán a burgundiak néhány száz évvel ezelőtti uralmának köszönhetően a belgák ösztönösen értik és élvezik mindkét nedűt. A sörnek nem csupán a megbecsülést, hanem a más népeknél csak a bornak kijáró szertartásokat is megadják.
Az egykor melankolikus írek ma már felszabadultan tudnak örülni és ünnepelni, és minden alkalmat meg is ragadnak erre. Írországban a bárok és a pubok a társadalmi élet szerves részei: az országban eladott sörök 80 százalékát a kocsmákban nyelik el a szomjas torkok, melyekből csak Dublinban több mint nyolcszáz található.
Szinte elképzelhetetlen, de Hollandia – ma a világ egyik legnagyobb sörexportőre –valaha sört importált: a holland hajósok rendszeresen szállítottak sajtot, vajat, halat Hamburgba, s hogy kihasználják a tengerjárók kapacitását, jóféle német sörrel megrakodva fordultak vissza.
Évszázadokkal ezelőtt még Európa számos kolostorában főztek sört. A sajtjukról is híres trappisták a legismertebb sörfőző barátok. Belgiumban öt trappista kolostorban készítenek sört a szerzetesek, a hatodik a határ túloldalán, Hollandiában található.
Autentikus díszletek között ehetjük degeszre magunkat csülökkel és más bajor finomsággal, sőt hozzá még néhány korsó aljára is nézhetünk. A sörválaszték itt gazdag.
Mitől jó egy sör? Az igazi műkedvelők erre a kérdésre kapásból tudják a választ: ha jól esik inni, a habja tartós és finom állagú, íze harmonikus és tiszta.
Március 17-én ünneplik az írek Szent Patrik napját. Az ír védőszent köszöntése lassan Magyarországon is hagyománnyá válik: ír est a Budai Fonóban, akciós ír menűk a kocsmákban és táncház a Cream Music Clubban.
