Az aszpartámot 1965-ben, egy gyógyszeripari kutatás során fedezték fel. A felfedezés jelentősége felmérhetetlen, hiszen a szer édesítő hatása mintegy kétszázszorosa a cukorénak, de energiatartalma elhanyagolható. A világban több mint 200 millió ember édesíti ételét, italát rendszeresen aszpartámmal. Az aszpartámot tartalmazó termékek száma kb. 6000 (ide tartoznak többek között egyes üdítők, rágógumik, joghurtok, de megtalálhatjuk gyógyszerekben is).

Az USA élelmiszerek és gyógyszerek engedélyezéséért felelős hivatala, az FDA az aszpartám biztonságosságát 1981-ben állapította meg először, azóta azt 26 alkalommal újból megerősítette. A siker nem véletlen, ez az édesítőszer mellék- és utóíz nélkül pótolni képes a cukrot, számtalan ételben felhasználható, a napi megengedett mennyiségben fogyasztva semmilyen káros mellékhatás nem igazolódott.

Mint sok sikeres termék esetében történik, az aszpartám elterjedése után is megszólaltak az ellenzők, egészségkárosító hatást tulajdonítva az édesítőszernek, ezeket azonban a tudományos vizsgálatok rendre megcáfolták.

A toxikológiai vizsgálatok eredményei alapján független szakértőkből álló nemzetközi fórumok, az EU Élelmiszertudományi Bizottsága (SCF) valamint a Közös FAO/WHO Élelmiszer Adalékanyag Szakértő Bizottság (JECFA) az aszpartám megengedhető napi beviteli szintjét (azt a mennyiséget, amelyet egy életen át naponta elfogyasztva sem kell egészségkárosító hatástól tartani) 40 mg/testtömeg kg-ban állapította meg. Ez azt jelenti, hogy édesítőszer esetében naponta 155 db tisztán aszpartám alapú édesítőtabletta elfogyasztása engedélyezett egy 70 kg-os embernél - ennyit egy nap alatt szinte lehetetlen elfogyasztani.

Vagyis az előírásoknak megfelelő tisztaságú és azoknak megfelelően felhasznált aszpartám az egészségkárosodás minden veszélye nélkül fogyasztható.