Tokamak fúziós reaktor. Energiatermelés 100 millió fokon © europa.eu.int

A Hold kőzete relatíve sok hélium-3-at tartalmaz, amely a Földön roppant ritka, ugyanis a nemesgáz Földünkön előforduló két változatából 99,99987 százalék hélium-4. A hélium-3, amelyet napjainkban például kutató-laboratóriumokban a különlegesen hideg hőmérsékletek előállításához használnak, olyan drága, hogy egy kilogramm 4 millió dollárba is kerülhet!

A Holdon lévő hélium-3 azért annyira csábító, mert a jövő erőművének jósolt, fúziós reaktorok fűtőanyaga lehetne. Franciaországban már építik az Iter nevű fúziós reaktort, amelyben a hidrogén-izotóp deutérium és trítium olvad majd össze, de még több energiát lehetne előállítani, ha helyettük két hélium-3 atom fuzionálna.

Műszakilag azonban ez még nagyobb követelményeket támaszt, ugyanis a reaktorban az eddig tervezettnél is nagyobb hőmérsékletre lenne szükség. Ráadásul a hélium-3-ból a Földön nincs elegendő. Így az első generációs fúziós erőművek, amelyek legkorábban az évszázad közepén szállíthatnak áramot, mindenképpen deutérium-trítium erőművek lesznek. A fizikusok második lépésként tervezik a deutérium és a hélium-3 fúzióját, hogy aztán végül a harmadik erőmű generációban fűtőanyagként csak hélium-3-at alkalmazzanak.

Ennek természetesen az az előfeltétele, hogy addigra sikerüljön az értékes nemesgázt a Holdról a Földre szállítani. Elvileg ez nem tűnik túl bonyolultnak. A holdkőzetet a napenergia segítségével föl lehetne annyira melegíteni, hogy a héliumgáz kiszabaduljon, ezután már csak össze kell gyűjteni, tartályokba zárni és a földre szállítani.

A hélium-3-mal működő fúziós erőművek egyrészt sokkal hatékonyabban használnák fel az energiát, ezen kívül azonban még egy óriási előnyük vola: egy hélium-3 erőmű a trítiummal ellentétben nem radioaktív. Ráadásul a deutérium és a trítium fúziójánál nemcsak energia keletkezik, hanem gyors neutronok is. Ezek óhatatlanul beleütköznek az erőmű konstrukciós anyagába és ott radioaktivitást indukálnak, ami úgy száz évig meg is marad.