A program más feladatokra is képes, a különlegessége a versenytársaival szemben az, hogy nagyon gyorsan dolgozik, és  képes követni a beazonosított formákat. Éppen ezért repülőtereken, határátlépőkön, sőt autópályákon is kiválóan alkalmazható, mert ha a keresett személy vagy autó képét betáplálják a rendszerbe, azt képes felismerni, és követni tudja, hogy hova tartanak a megfigyeltek. Sőt, ha az egész autópályát bekamerázzák, akkor lemérhető egy autó sebessége és a rendszámtábla leolvasásával a jármű is azonosítható.
A cég vezetője szerint olyan egyszerű felhasználásra is beprogramozható az akár egy átlagos PC-vel, és webkamerával is működtethető rendszer, hogy megmondja a nagyinak, vajon ismerős érkezett-e a lakáshoz. Persze ezt bármelyik komolyabb felismerő program tudja, de Galambos József igazgató ígérete szerint az ő szolgáltatásukat akár a nagymama is megengedheti majd magának.
Persze nem kifejezetten ezt a szegmenst célozták meg a Facereadingnél, hanem inkább a céges és állami szférának kínálnak majd beléptető, és követőrendszereket. A másik fő csapás pedig a HR, ahol a technológia és az arcelemzés hagyományait akarják vegyíteni.
Ez a dolog már jóval pikánsabb, hiszen a program a személyiség meghatározásához az arcelemzés több ezer éves „tudományát” használja föl. Kétségtelen, hogy az írás- és az arcelemzés egyre jobban terjedő eljárások, az üzleti életben különösen az állásinterjúk kiegészítésére használják, sokan pedig az elemzést az önmegismerés egyik lépcsőfokának tekintik.
De mi is az az arcelemzés? Arcunk és fejünk jellemző arányaiból következtet a személyiségvonásainkra. Nagy Judit, a cég arcelemzéssel kapcsolatos szakmai hátteréért felelős tagja pszichológia végzettségű, és sokat dolgozott HR területen is. Szerinte az arcelemzéssel könnyen kiválasztható az jelentkező, aki a legjobban illeszkedik a csapatba, és az eljárás beválási százaléka igen magas.
A dologgal az egyetlen bökkenő az, hogy az arcelemzés megítélése legalábbis kétséges. A grafológiához hasonlóan sokan nem tartják megalapozott huszadik (vagy inkább huszonegyedik) századi tudománynak, és  csak a new age mozgalom egy maradványát, Magyarországon pedig annak kései képviselőjét látják benne. Arról nem is beszélve, hogy az arcelemzés kísértetiesen emlékeztet a fenológiára, amely a fej formája és dudorai alapján vélte kikövetkeztethetőnek az emberek személyiségét, és a 19. század végén ösztönző hatással volt a rasszista elméletek kialakulására. Ha azt nézzük, milyen rövid idő alatt elkészíthető a számítógéppel egy durva elemzés egy emberről, akkor egy nép reprezentatív mintáját összehasonlítva más nemzetekével, kiváló alapot lehetne szolgáltatni újabb rasszista ideológiákhoz. Csendben megjegyeznénk, hogy pusztán tapasztalati alapon álló „tudományról” lévén szó, érdekelne minket, hogy mi a jelenség, mármint a személyiség-jegyek arcon követhetőségének racionális oka.

Közel álló szemek: csekély tolerancia, távoli szemek: épp az ellentéte. Tényleg ezen múlna?

Nagy Judit szerint az elemzést számos más interjúzási és tesztelési technika kiegészítőjeként szabad csak használni. Mégis, nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy mire lehetnek képesek az érthető módon a lehető legkisebb költséget előnyben részesítő cégek a program egy olyan változatával, amelybe be vannak táplálva a „tudomány” által ismert összefüggések, és a felvételiztető egy kész elemzést kap a jelentkezőről. A Facereading vezetői elmondták, hogy ilyen jellegű felhasználást semmiféleképpen sem támogatnának, reméljük ez így is lesz, és pár éven belül nem találjuk magunkat egy újfajta arc-alapú társadalomban.
Visszatérve magára a fejlesztésre, mivel csupán a szoftverkeret született meg, csak azt volt alkalmunk megtapasztalni, hogy a program valóban képes az arc pontjait mozgás közben, rossz fényviszonyok mellett, egy egyszerű webkamerával is követni. Reméljük, a magyar fejlesztésű technológia számos téren sikeres lesz,  az arcelemzéssel kapcsolatban pedig khm... azért vannak fenntartásaink.